Pánikbetegek, ha mértek milyen vérnyomást szoktatok mérni roham alatt? Mi volt a legkiugróbb?

Ó, a roham alatt én már a vérnyomás mérés gondolatától is elájulok. Amúgy inkább a pulzus szokott magasabb lenni.

Kórházban mértek 220/180-120-at, le is oltottak a pitsába. Ez pont a duplája a normálisnak.

Na, akkor kezdjük az elején...

A pánikroham alatt időnként nagyon magasra ugorhat a vérnyomás. Azonban, a vérnyomáskiugrás is okozhat pánikhoz hasonlo tüneteket (nehéz légzés, mellkasi fájdalom, szédülés, szapora szívverés).

Tehát meg kéne először figyelni, hogy mi van előbb? A pánik, vagy a vérnyomáskiugrás? Ezt úgy lehetne talán könnyebben kifigyelni, ha olyankor is gyakran megmérnéd, mikor teljesen jól vag. Ha ilyenkor is vannak a kelletténél magasabb értékek, akkor lehet, hogy nem is vagy pánikbeteg, csak szimplán kezeletlen magas vérnyomásos. Illetve azt is érdemes lenne megnézni, mitől megy le ilyenkor gyorsabban a vérnyomásod? Egy vérnyomáscsökkentőre vagy egy nyugtatóra? Ez is adhat támpontot.

A szükségesnél gyakoribb vérnyomásméréssel azonban feleslegess stresszt okozol magadnak, ami tovább ront az állapotodon. Tudomásul kell venned, hogy a vérnyomásmérő csupán egy eszköz. A vérnyomásod teljesen függerlen tőle, hiszen ha épp nincs rajtad, akkor is lehet magas... Tehát jó lenne, ha minden mérésnék emlékeztetnéd erre magad, hogy csupán egy eszköz, aminek semmiféle befolyása nincs a vérnyomásodra. Nem attól lesz magas, mert rajtad van. Ez csupán egy pszichés dolog, félsz a mért eredménytől, pedig hasznodra válik, ha tudod.

Voltak ilyen rohamaim. Mint kiderült, a túlhajszoltságtól és stressztől. Ezenkívül érzékenyebb vagyok a hormoningadozásokra (nő vagyok) és az időjárási frontokra. Nos és mikor ezek ráadásul egybe is esnek, az nálam is rosszulléteket váltott ki. Itthon általában 180/110 volt a legmagasabb, de 160-nál is már rosszul voltam. Ez akkor volt legparább, mikor egyedül voltam itthon éjszaka. Néha komolyan azt hittem, nem élem meg a reggelt. A telek nehezebbek lehetnek, mivel télen alapból magasabb mindenkinek a vérnyomása.

Engem pánikbetegséggel kezdtek kezelni, de lehet, hogy csak rosszul beállított vérnyomásos voltam, mert mióta másik vérnyomás bogyóm is van, azóta nincs rohamom és rendezettebb a vérnyomásom is. Néha azért kiugrik. Olyankor beveszek egy fél frontint, ami szépen leviszi. Néha egy tensiomint is beveszek mellé, akkor még másnap is a pincében van a vérnyomásom. Jo a frontin erre nagyon (csak kizárolag ilyenkor veszem be).

A hirtelen végzetes állapot bekövetkezése azért nagyban függ a jelenlegi fizikai állapotodtó. Ha nem tartozol a rizikócsoportba (nem vagy idős, nem vagy dohányzo, cukros, szívbeteg, elhízott) akkor nincs nagy esélye, hogy vérnyomáskiugrásba belehalj. Még a rizikócsoportosok is hosszú évekig elélnek a 200 körüli vérnyomásukkal, miközben vígan isznak, pöfékelnek és eszik a sok zsírt. Persze a sok év alatt tönkremegy az érrendszerük és egyszer bekövetkezik a baj. De nem tudom, miért pont ettől félsz, mikor ugyan ennyi eséllyel kb elüthet egy auto is?

Szerintem sokat segitene rajtad is, ha próbálnád racionálisan nézni a helyzetedet.

Igen, volt egy sérülésed, ami természetesen megijesztett, de gondolom, már rég túlvagy az egészen. Ha kivizsgáltak utána is és nem maradt semmi károsodás, akkor ezt zárd le magadban. Ettől bajod már nem lehet.

Az, hogy anyudék magas vérnyomásosak, csupán annyit jelent, hogy a rá való hajlamot örökölhetted, de nem magát a betegséget. Például nálunk is a vérnyomás/szívproblémák voktak jellemzőek, lányomé viszont kifejezetten alacsony és semmi olyan baja nincs, ami nálunk amugy családi vonás. Arra is gondolj, hogy szüleid egyrészt jóval idősebbek és az életkor is befolyásolja a keringés állapotát, azon kívül lehet hogy olyan az életmódjuk, ami náluk ezt a vérnyomásbajt előmozditotta (pl cigi, sok só, sok koffein ,túlsúly, mozgásszegény életmód, állandó stressz, stb). Ők a szüleid ugyan, de más test, más szervezet, más szokások, más betegségek.

Talán hallottál már a szívfóbiáról. Ha nem, esetleg olvass utána, gyanitom, neked az van.

A vérnyomásodat elég lenne heti két nap mérni reggel, este egyszer. Plusz olyankor, mikor esetleg rosszul érzed magad. Az ennél gyakoribb önmegfigyelés felesleges és stresszben tartja a szervezeted. Ki lehet ebből jönni szép lassan, csak meg kell próbálni.

Hú de jó, hogy megtaláltam ezt a kérdést....kicsit régi, remélem mostanában jól vagy.

Én jelenleg 35 vagyok, és nő.

Nekem szinte mindig azzal jár, hozzáteszem szedek csökkentőt (már) egy enyhével kezdtem, de sajnos csináltam egy rossz munkahelyváltást (3 műszakba kerültem) és a felgyülemlett stressz rekord rohamokat és vérnyomást hozott ki. (180/100-ig sikerült "feltornáznom" magamnak) ugyanis hülye szokásom lett az állandó vérnyomásmérés, ha csak azt éreztem szédülök, vagy melegem van, rohantam mérni. Ennek meg az agyalásnak, és az összevissza életnek lett ez az extrém érték a vége. Persze egyből ájulásérzés, mellkasi fájdalom, sápadtság, fejfájás majd kipirulás....aztán táppénz...mialatt azon agyaltam hogy mi történhetett, biztos valami szervi bajom van, hisz sose volt ilyen magas vérnyomásom....eddig EKG és vese értékek rendben, kaptam új gyógyszert.

De az agyalás, a félelem megmaradt.....hogy mi van ha újra és ha rosszabb lesz.

Plusz a szociális kapcsolataim se túl szélesek, úgyhogy a jövőn való aggódás a bonus track a depi-pánik albumon....

Szóval most munkahely keresésben vagyok, mert nem éri meg, hiába a pénz, ha költheted gyógyszerre...