Pánikbetegek tudnátok jellemezni magatokat? 24/F

22 eves lany vagyok, sulizok, dolgozok, haztartast vezetek, ketten elunk egyutt parommal, haziallataink is vannak. Eletvidam, mosolygos, kozvetlen vagyok, nem foglalkoztat tulsagosan masok velemenye, csak a nagyon kozeli hozzatartozoke. A csaladunkban elofordult masoknal is a panikbetegseg. Nekem egy nagyon viharos, kudarcos es stresszes kapcsolatom utan alakult ki, de mar alapbol hipochonder voltam.

23 éves, budapesti egyetemista. Hát nálam már elég fiatalon elkezdődött ez a pánikkal való kálvária, ami telenként sokkal rosszabb. Nálam nem maga a pánik a legrosszabb, hiába intenzív, hanem az állandó szorongás, a haláltól való félelem, vagyis igen, én is hypochonder vagyok rendesen. Családomban megfigyelhető apai ágon egyféle hajlam az ilyen toronybajokra. Párkapcsolatom nagyjából 1 hete ért véget, részben az állapotomnak köszönhetően. A környezetem barátságosnak tart, aránylag humorosnak. Introvertált vagyok az esetek döntő többségében, de ha betegségtől félek, vagy bármitől ami az életemet veszélyeztetheti akkor bárkinek elmondom a bánatom.

25 éves fiú vagyok.Nagyjából nyolc-kilenc éves korom óta vagyok pánikbeteg.Igazából most jelenleg építkezéseken dolgozom,néha bizniszelek,meg néha,ha nincs ember akkor portázok (csúnyán fogalmazva kidobó vagyok.) egy diszkóban.A pánikjaim erősek hányingerben,légzési nehézségben és jeges izzadásban nyilvánul meg.Mihelyt kilépek a kapun jelentkeznek a tünetek,és,ha valamivel nem folytom el akkor addig fulladozok,öklendezek,ájuldozom amíg haza nem megyek,többször volt,hogy majdnem megfulladtam a saját hányásomban,vagy elájultam,vagy teleizzadtam egy pólót.Igazából több antidepresszánzst próbáltam,egyik se segített,még anno amikor sulis voltam hét hetente váltogatták,de semmi nem segített,hiába úgy szedtem ahogyan kell,most jelenleg vagyis kb 15 éves korom óta alkohollal csillapítom a tünetek(jól gondolod suliba is alkoholosan jártam),illetve néha kábszizok(töltőgáz,fű,máktea),meg,ha vezetnem kell akkor nyilván nem ihatok így akkor nyugtatózom magam,ilyenkor jól érzem magam olyan vagyok,mint a többi ember,vagyis Igazából mégse,mert szociális fóbiáim is vannak,amiket semmivel nem tudok leküzdeni baratságokat nem tudok kötni és nem is vágyom az emberekre utálom őket!Egy igazi barátom van egy barátnőm meg egy mopsz kutyám mással nem is nagyon tartok komolyabb kapcsolatot...Többször próbáltam végetvetni az életemnek,de sose sikerült,igazából már nem is próbálkozok ezzel,szerintem valami küldetésem lehet a Földön vagy Isten így büntet valamiért a franc se tudja...Pszichoterapeutához jártam,de az se segített,csak a tünetek elnyomása...Szóval ilyen vagyok én...A legszomorúbb szerintem az,hogy mindenem meg van, van egy csinos kis garzonom,van egy aránylag jó kocsim(bmw e60),van megtakarított pénzem,nincs hitelem nem járnak a nyakamra a bankok,azt eszek amit akarok nem kell megnéznem semminek az árát,megvehetek nagyjából bármit(nyilván nem lambóra meg ilyenekre kell gondolni, átlagos dolgokra)van egy párom aki kitart mellettem egészséges vagyok,szabad,kezem lábam meg van,de mégis egy rab vagyok a világban,a saját agyam rabja vagyok,és ettől nincsen rosszabb,inkább lennék hajléktalan,vagy fogyatékos,vagy ülnék a börtönben,csak ezt ne,ez borzalmas,sokan amúgy meg sem értik és azt mondják,ha a helyedben lehetnék nem igazán fájna a fejem,sokan szimplán hisztisnek tartanak,pedig rosszul vagyok nagyon!