Depresszió gyógyszerek nélkül hogyan gyógyítható?

A CBT nevű módszerre keress rá, ezt alkalmazzák leggyakrabban a depresszió és a szorongás terápiájában, és önállóan is használható. Ez természetesen a szervi problémákat nem fogja orvosolni, tehát ha a depresszió oka valamilyen hormonális probléma, akkor ugyan segít valamennyit, de nyilván a hormongondok maradnak. Viszont mivel a depresszió egy önrontó folyamat, ördögi kör, ami saját magát súlyosbítja, a CBT technikáinak megtanulásával jó esetben elkerülheted a helyzet súlyosbodását.

Egy példa, hogy hogyan működik a CBT: mostanában elég feszült vagyok, mert több a fontos teendőm, mint az időm. Tegnap délután rossz kedvem lett, úgy éreztem, hogy nem fogok időben végezni a fontos teendőimmel, és hogy ez azért van, mert nem vagyok elég jó képességű. Ilyenkor általában az történik, hogy ettől még rosszabb kedvem lesz, még lassabban haladok, majd a nap végén megállapítom, hogy tényleg milyen béna vagyok, alig haladtam valamit. De ez alkalommal a CBT során tanultak alapján először felfigyeltem a saját rossz kedvemre, és tudatosult, hogy mitől van rossz kedvem (sok feladat, kevés idő, túl bénának gondolom magam).

Így lehetőségem adódott elgondolkodni, hogy reálisak-e az elvárásaim magammal szemben, és megállapítani, hogy nem: lehet, hogy van olyan ügyes ember, aki képes ilyen gyorsan dolgozni, de nem kell pont nekem lenni mindenben az "osztályelsőnek". Lehet, hogy az átlaghoz viszonyítva is lassabb vagyok, de az átlagnak pont az a lényege, hogy nem lehet mindenki fölötte. Más dolgokban viszont kifejezetten jó vagyok, még ha a gyors tempó nem is az erősségem. Másrészt félelmetes, nyomasztó az eshetőség, hogy nem készülök el időben a dolgokkal, de nem katasztrofális. Kellemetlen és nem kívánatos, hogy ez bekövetkezzen, de nem is fogok belehalni, ha bekövetkezik. Ez segített, hogy ne érezzem még rosszabbul magam, sőt, kifejezetten jobban éreztem magam utána. És a nap végén is, mert ahhoz képest, hogy ilyen kezdet esetén hova szoktam jutni a nap végére, most sokkal jobban kezeltem a helyzetet.

Nekem kb. 1 év kellett onnantól, hogy elkezdtem olvasni egy erről szóló könyvet, odáig, hogy néha tényleg sikerül az ilyen helyzeteket idejében fülön csípnem és a napokig tartó letargia kialakulását megelőznöm.

A könyv azt írta, hogy akinek öngyilkossági gondolatai vannak, az mindenképpen keressen segítséget. De akinek nincs, az megpróbálkozhat önállóan is.

A könyv, amit olvastam, fizetős (és angol nyelvű), de ingyen is megtanulhatod ennek a technikának az elemeit angol nyelvű honlapokon:

[link]

[link]

Magyar forrást sajnos nem ismerek.

Egészséges ételek, elképesztő mennyiségű sport, barátok, szex-szerelem-boldogság, életcélok, hasznos munka, sok móka, és kacagás.

Kár, hogy általában az összes hiányzik a depressziós életéből.

#4,#7: nem, egyáltalán nem csak kifogásnak jó. Azt jelenti, hogy ahogy a stresszre, nehéz helyzetekre reagálsz, az nem visz előre (mondhatjuk, hogy nem normálisan reagálsz, de célszerűbb úgy fogalmazni, hogy nem célszerűen). Azt jelenti, hogy bekerültél egy ördögi körbe. Azt jelenti, hogy olyan fokig jutott a szomorúság, ami már akadályoz a normális életvitelben.

Lehet persze kifogásnak is használni: "depressziós vagyok, sajnos nem tudok semmit csinálni, csak heverészni egész nap". Meg lehet arra is használni, hogy irányt adjon, mit kell magadban megváltoztatni. Hol csúsznak félre az érzelmi reakcióid, hogyan kerülsz be az ördögi körbe? Milyen technikákat kell megtanulnod, és mire kell odafigyelned, hogy elkerüld a bajt, a leromlást.

Lehet, hogy hülye hasonlat, de a cukorbetegek életéhez tudnám a dolgot hasonlítani: nekik folyamatosan számolniuk kell, mit esznek, és az inzulintermelő képességüktől függően esetleg azt is pótolni. Így elkerülik, hogy túl magas vagy túl alacsony legyen a vércukorszintjük, ami súlyosan károsítaná a szervezetüket. De a szabályokat betartva az idő nagy részében majdnem úgy tudnak élni, mint egy egészséges ember. Persze vannak súlyos esetek is, akiknél nem működik jól a kezelés.

Ami a cukorbetegnek a szénhidrát számolása, az nekem a teendőlista meg a heti tervezés. A cukorbeteg nem eheti számolatlanul a süteményt, én pedig nem tervezhetek be irreálisan sok feladatot, akkor sem, ha ehhez fontos, nélkülözhetetlennek tűnő feladatokat kell kihúznom a listáról. Így nem vagy sokkal ritkábban kerülök be a negatív spirálba. Tudok új módszereket is tanulni, amivel nem csak elkerülni tudom a kiváltó okokat, hanem elviselni is, ha nem sikerült elkerülni (sajnos a cukorbetegeknél erre nincs lehetőség, bár esetleg a sport okozta javuló inzulinérzékenységhez mégis hasonlíthatjuk.) Gyógyszerre nincs szükségem, mert azon a téren nincs gond. De nyilván van olyan depressziós ember, akin nem lehet segíteni, annyira súlyos eset.

Egészséges embernek nem szükséges ilyen szigorúan terveznie mindent, nem lesz baja egy kis túlterheléstől, sem pedig egy tepsi süteménytől.