Családi támogatás nélkül meg lehet gyógyúlni a borderline -ból?

Mindig azt olvasom, hogy elengedhetetlen a környezet és a család támogatása. És mi van azokkal, aki nem számíthat a családjára? Az akkor ne is álmodjon gyógyulásról?

Engem a családom nem keres és nem is törődik velem, mert azt mondják nem lehet velem együtt élni..

Nem mondom azt, hogy könnyű eset vagyok, mert nem. De az, hogy csak úgy "kitoloncolunk" valakit, miközben jórészt szerepük van abban, hogy ilyen lettem, és hátat fordítanak, amikor már benne vagyok a sz*rba, az úgy nekem kicsit erős. Annyi biztos, hogy azt megtanultam, hogy NEM fogok viselkedni majd én a saját gyermekemmel, már ha eljutok odáig és rendbe jövök annyira ebből a sok "szennybol", hogy alkalmasnak találjam magam a gyerekvallalasra.

Van más is, aki egyedül küzd a betegséggel es nincs kire számítson?

Van így remény?

Jelenleg úgy érzem, egyedül csak nagyon lassan haladok vagy éppen sehogy. Ideig- óráig bírom, aztán mindig összeomlok szinte.

Nemtudom mi a megoldás.

Járok terapeutahoz, de csak kéthetente tudok menni, mert nincs rá pénzem. Nemtudom ez is mire lesz elég..

Szedek gyógyszert is, csak valami minimális adagot.