Honnan tudjam, hogy valódi-e a depresszióm és rászorulok-e komolyabb segítségre?

Fiatal felnőtt vagyok, elég komoly elakadással. Viszont úgy érzem, hogy igazából az egész csak azért van, mert túl sok időm volt egyedül, mert nem foglalkozott velem a családom és nem nagyon volt miért küzdenem soha. Most viszont elég radikális megoldást javasoltak nekem, amivel egyszerűen nem tudok azonosulni. Érzem, hogy amikor elmondom a barátaimnak, ismerőseimnek, hogy hova készülök menni, akkor az olyan, mintha egyszerűen nem én lennék. Érezte már valaki ezt? Mintha ezzel, hogy ennyire komolyan veszem a saját betegségtudatomat, ezzel is csak még életképtelenebbé tenném magam, nem igazán tudom ezt jobban megfogalmazni. Igazából úgy érzem, nekem sincs semmi valódi bajom, csak nagyon nem kaptam meg azt az érzelmi és társasági inputot, amire óriási szükségem lett volna.