Mi lehet a problémám? Miért lehetek ilyen nyomott és rosszkedvû?

Körülbelül 2 hónapja ki szeretném vonni magam a jelenlegi életembôl. Nem kifejezetten a halálra gondolok, nekem elég lenne “csak” annyi is, hogy minden megváltozik körülöttem. Mint amikor Resetet nyomsz egy videójátékban vagy valami.

A közérzetem nagyon rossz, reggelente nem akarok felkelni, emiatt mindig el is kések suliból, az iskolában mindig a teremben ülök. Még felöltözni sincs kedvem rendesen, minden nap melegítôben és pulcsiban vagyok (általában abban, amiben aludtam is)

Az utóbbi említett két hónapban kábé 5 kilót fogytam, pedig ugyan úgy táplálkozom, mint eddig.

Egészségügyi bajaim is vannak mostanában, kínzó has- és gyomorfájás, ezek miatt pedig sokat ülök itthon, mozdulni sem tudok (az orvos szerint semmi különös, mert max 4 napig tart)

A barátaimnak nem szoktam beszélni a bajaimról, mert mostanában úgy érzem, hogy eltávolodtam tôlük, ráadásul szerintem nem értenének meg. A szüleimmel és a nôvéremmel is megromlott a kapcsolatom, mert nagyon elzárkózom, de én mindig is ilyen típus voltam.

Ma is egész nap itthon feküdtem, eddig kb 12 órát aludtam, úgy, hogy éjfélkor feküdtem le. Az ismerôseim hívtak is és írtak is, hogy mi van velem, miert nem voltam ma suliban, de nincs energiám válaszolni nekik. Egyszerûen csak lenémítottam a telefonom és gondolkozok vagy alszok. Mostanában elalvás elôtt és ébredéskor nagyon szomorú vagyok, van hogy sírok, van hogy csak bámulom a plafont.

Van egy barátom (5-6 hónapja járunk) , régebben nagyon szerettem, de már vele sem tudok ôszinte lenni, egyáltalán nem igénylem a társaságát, sokszor unok is vele lenni, pedig tudom, hogy ô nagyon nagyon szeret engem és ragaszkodik hozzám.

Csak akkor érzem jól magam, amikor festek, rajzolok, egyedül vagyok, éjszaka van vagy péntek este kimegyek a baráti körömmel iszogatni, de már ez utóbbihoz sincs tul sok kedvem.

Emellett nagyon hálátlannak érzem magam, mert nagyon szerencsés életet élek, megvan mindenem amit szeretnék, az emberrekkel is jól kijövök, vannak barátaim, a szüleimmel sincs semmi gond, senki sem bántott még soha.

Ezek ellenére boldogtalan vagyok, és haragszom magamra emiatt.

Mi miatt lehet ez és mit tudok kezdeni magammal?

Az, hogy valaki olyannal beszéljek errôl, akit ismerek, nagyon megalázó érzés lenne számomra.

16/L