Mennyire gyakori a gyógyulással kapcsolatos ambivalencia a mentális problémákkal küszködők körében?

A dokim konkrétan lecseszett, amiért hangot mertem adni annak, hogy néha úgy érzem, hogy nem akarok meggyógyulni (borderline vagyok).

Ami viszont meglepett, hogy szó szerint azt mondta, hogy amióta ő praktizál, még sosem hallott ilyet, hogy valaki nem jobban akar lenni, hanem rosszabbul. Úgy gondoltam és tapasztaltam eddig, hogy ez a se vele - se nélküle hozzáállás elég gyakori a személyiségzavarosok körében, de még a depressziósok, bipolárisok, skizofrének... stb. sem mindig tudják magukat teljes egészében elkötelezni a gyógyulás mellett, legalábbis vannak visszaeséseik (nekem konkrétan 5 nap volt, amíg felhagytam az antidepresszánssal, és emiatt akadt ki a dokim).

Nektek mik a tapasztalataitok?