Traumatizáltak, ti hogyan küzdötök meg az intenzív flashbackekkel?

Én úgy kezelem hogy elmenekültem egy virtuális világba,sorozatokba menekültem. Így enyhül a fájdalmas emlék. Igazából rengeteg van és feldolgozhatatlan. A többire nem is emlékszem. De nagyon nehéz. Nem tudok kapcsolatokat se kialakítani mert attól félek hogy újra megjelenik a katasztrófa,amit már tényleg nem bírnék elviselni. Ez a virtuális világ enyhít mindent. Függő vagyok ezek szerint. A napjaim pedig nem a legjobbak.

Én ha tehetem akkor alszom,mellette 3x2 mg nyugtató.Hiába próbálom magam lefoglalni,állandóan a fejemben vannak a történtek(2 hónap kórház,rengeteg szenvedés,aztán közlik a hírt).Sokan mondják szedjem össze magam,csak ugye nem tudják mit érzek fizikálisan és legbelül.Érdekes egyébként,hogy az élet tudja adni a legnagyobb citromot ☺️.

#2 A disszociációs részek nekem is vannak. Sokszor volt olyan hogy valamit csináltam az interneten aztán azt vettem észre hogy eltelt pár óra,és teljesen más oldalakon voltam. Kicsit fura volt és nem is tudom az egészet irányítani. Nem tudom hogy e ezzel elmenjek e pszichiáterhez.

Nálam érzelmi disszociáció működik, flashbackek nélkül.

Az érzéseket kell beazonosítani, mit érzek? Félelmet, haragot, szégyent? Miért érzem, mire emlékeztet? Egy illat, egy hely, akár egy időpont. Például..karácsonykor tök jó hangulatom egyik pillanatról a másikra szomorú lettem, és begubóztam az ágyamba, és nem volt kedvem semmihez, pedig éreztem az étel finom illatát, amit a párom szeretettel készített, én meg az ágyban feküdtem és élni sem volt kedvem, inkább elbújtam volna. Ekkor kezdtem gondolkodni, hogy mit érzek. Beazonosítottam, hogy félek, miért félek? Mire emlékeztet? Karácsony jó illat, jó hangulat, és akkor bevillant. Anyám hetekkel az ünnepek előtt készült, sütött, főzött, ajándékokat csomagolt, aztán beugrott, hogy ebbe az idilli képbe apám, aki már reggel megkezte az ivást, szenteste a vacsoránál már tök részeg volt, és aresszív, kötözködőtt anyámmal. Az este további része háborús hangulatban telt, anyám a konyhában sírt, apám meg a szobában üvöltött. A tesómmal bebújtunk az ágyalá és ott játszottunk a játékokkal, amit kaptunk, de közben rettenetesen féltünk, mert kiszámíthatatlan volt apám. Az emlék a karácsonyról. És, amikor ezt végig futtattam, akkor jobban lettem. Mert egy gyerek kiszolgáltatott, de egy fenőtt már nem, és már nem kell félnem az apámtól, csupán a múltbéli traumára emlékeztettek az illatok, a karácsonyi hangulat.

Még annyi az előző válaszhoz, hogy a hipervigilancia azért alakul ki, mert egy gyermek a kiszámíthatatlan helyzetekre megtanul reagálni, így védi meg magát, ez állandó készenlétben tartja. Olyan mint a katonáknál egy háborús helyzetben soha nem tudhatom mikor honnan támadnak. Ha valamelyik szülődtől féltél, mert egyik nap szeretett másnap meg elvert mint a lovat vagy "csak" fenyegetve érezted magad, ha nem azt teszed, amit mondanak, akkor valami rossz dolog fog történni, megbüntetnek, megvernek, nem szólnak hozzád, kritizálnak, megaláznak, megszégyenítenek stb. (a kínzásnak rengeteg módja van) És ebben a puskaporos levegőben, te megtanulsz figyelni és menekülni, elbújni, a jogos érzelmeidet elfojtani. Lesz belőled egy kis katona, aki állandóan lesi az emberek viselkedését és arra reagál. Aztán lesz belőled egy nagy katona és felnőttként hasonló módon fogod megvédeni magad, mint gyerekként. Fantázia világba menekülsz, elfojtod az érzelmeidet, kialakulhatnak különböző függőségek, evés, ivás, gyógyszerek stb. Mindegy mi csak a valóságtól menekülsz, mert krvra fáj, hogy ne kelljen rá gondolni hogy Mit tettek velem? Kik tették velem? Miért tették? Mert megtehették, mert egy gyermek érzelmileg és fizikailag is a szüleitől függ, az az kiszolgáltatott.