Öngyilkos hajlam?

Sziasztok.

Sajnos mióta az eszemet tudom csak saját magamra számíthatok, ezért mindent magamban tartok, azt hiszem én egyedül bármit képes vagyok megoldani. Sosem mutatom a gyötrő érzéseimet, ezeket mosoly takarja mindenki előtt. Nem volt jó gyerekkorom, nem volt igazi családom, nem volt apukám és anyukám sem. Amióta az eszemet tudom amikor túl sok minden fáj lelkileg mindig az az első gondolatom bárcsak nem lennék, bárcsak eltűnnék örökre. Az öngyilkosság gondolata ekkor teljessen elönt eddig csak önbántalmazásig jutottam. Késsel, pengével vagy bármivel amivel sebet tudok magamon ejteni. De nyugtatóhoz is fordultam már. Ha ezek közül egyik sem kivitelezhető akkor az alkohol. Most ismét egy ilyen helyzet előtt állok amiről én tehetek. Nem is okolok mást én döntöttem így. A párkapcsolatom 7 éve tart egyáltalán nem volt zökkenőmentes voltak a részéről féltekacsintások kisebb nagyobb tettek. Nem akartam soha elveszíteni ezért mindig megbocsájtottam. Meg voltam győződve hogy ő az igazi. Volt egy 4 éve egy 4 hónapos szünet akkor besokkaltam és elhagytam. De mégis újrakezdtük. Egy éve megcsalt de mégis vele akartam maradni. Mára megromlott a kapcsolatunk olyanok mintha csak lakótársak lennénk. 7 év alatt nem haladtunk sehova annyi történt hogy tőlünk átköltöztünk hozzájuk sajnos. Utálom ezt a helyzetet de miatta itt maradtam. Nem akar közös házat és majd gyereket. Csak a pénzt hajtja, a pénz betege csak akkor boldog ha annyi van amennyire neki szüksége van. Hitelt hitelre halmozott aminek nincs látszatja elköltötték a kis családjával a semmire. Mondtam ne tegye de akkor jött a vita. Ez nem is lényeg csak leírtam hogy nagyjából körvonalazódjon a helyzet pedig annyi minden van még emellett. A lényeg én 5 hónapja megismertem valakit, először jókat beszélgettünk és játszottunk. Ő tudta hogy van párom egy ideig tartottam is a távolságot. Mára odáig jutottunk hogy ő a szeretőm, és valószínűleg beleszerettem. Tervezem lezárni a közeljövőbe a kapcsolatom de nem akarom itt hagyni a párom megint ebbe a szar helyzetbe. Azt várom kicsit össze szedje magát és az életet. A legkíméletesebb módon akarok véget vetni ennek ami még 1-2 hónap. A szeretőmmel mostanában rengeteg a vita. Minden erőmmel azon vagyok amíg ez a helyzet mind a kettőjüknek jó legyen. Próbálom mindkettejüket védeni de mára úgy tűnik nem olyan könnyű egyedül ezt csinálni. Tudom tudom úgy védhetném őket ha eltűnnék a p*cs**ba az életükből. Ő is és én is ki vagyunk már ettől a szituációtól egyre több a feszültség. Tudom ezen csak én változtathatok. Most úgy érzem belefáradtam, kikészültem. Legszívesebben leinnám magam ez hajnali háromkor aligha lehetséges. Most azt várom elaludjon mindenki és kimehessek a fürdőbe és tegyek valamit magammal. Attól azt hiszem jobban lennék. Egy kicsit szokott segíteni ha érzem hogy fáj. A kérdés lényege az lett volna hogyan kezeljem az öngyilkos gondolatokat vagy hogyan ne bántsam magam. Ide érve úgy érzem jobb lenne ha megkímélném magamtól őket és csak úgy nem lennék egyik napról a másikra.