Miért ne öljem meg magam?
Elég súlyos mentális beteg vagyok es nincs kedvem sem erőm tovább elni. Miért nem? Mert látom előre az eletem, ahogy a szorongás es depresszió megbenit. Nem vagyok képes emberi kapcsolatokra. Mindentől szorongok. Nemtudom hányszor hozzám vagtak, hogy nagyon nehéz kibirni engem es együtt elni velem. Egy szornynek erzem magam, aki ennek a betegségnek az áldozata és akit nem lehet szeretni, csak elviselni es azt is alig. Elegem van. Egy megbelyegzett vagyok, semmi több. Gyűlölöm az eletem. Látom, ahogy nem lesz férjem sem gyerekem, hogy nem tudok tovább tanulni, ahogy egy senki leszek. Mielőtt bárki elkezdi, hogy "jajj ne mondj ilyet, nem láss előre remeket", hangsúlyozom, hogy nem látok remeket. Borderline vagyok, es az egész eletem egy csodnek látom. Ahogy közel kerülök barkihez, mindent lerombolok, mert nem hiszem el, hogy bárki akarna engem es nem is erzem hogy bármit feltudok mutatni amiért lehet szeretni. Ugy erzem halálra van itelve aki borderline, nem hiszem, hogy van menekvesem az ongyilkossag elől, max halogatni tudom.
Bárki aki ebben a betegségben szenved, mondjátok el, miért eri meg elni tovább? En eddig küzdöttem, de belefaradtam már nagyon.. Már a családom sem beszél velem.. Mert azt mondták, nem tudnak együtt elni velem, en pedig ugy erzem, már nincs mi tartsa bennem a lelket, teljesen támogatás nélkül elek egyedül a világban es ugy erzem megbolondulok. Nem akarok tovább igy elni. Elfaradtam..
válasza:Ha te utalod magad, egyaltalan hogy varhatod el, hogy barki is szeressen...?
Senki nem akar olyan emberrel lenni, aki csak panaszkodik es lehuzza. Ertem en, hogy betegseg, de nem hiszem el hogy nincs ra gyogyszer pl. vagy pszichologus...
válasza:1-es: ha erted hogy ez betegség, akkor kérdezni sem kérdeznél ilyet. Elhiheted, ha en tudtam volna ezen változtatni már megtettem volna. Szinte már mindent kipróbáltam... Gyógyszer, pszichológus, es semmi változás. Aki kicsit is ismeri a borderline - t, tudja, hogy ez mekkora szenvedés es hogy terápiával is nehezen befolyásolható allapot, innentől kezdve pedig elashatom magam, arról nem is beszélve, hogy rohadt drága terapiaert, energiabefektetesert, nem kapok szinte semmit, csak annyit, hogy "sajnos igy is nehezen befolyásolható allapot"... Hát köszönöm.
Egyébként a kérdést már végső elkeseredesemben irtam ki, ha nem lenne egyértelmű, nem pedig nyavajgas miatt, mint aki nem keresett eddig megoldást es nem próbált ki minden lehetőséget ami megoldásnak tűnhet..
válasza:Ne add fel. Nézz rá néhány önsegítő oldalra: [link]
Hívd ezt a számot: 116-123
Vannak terápiás lehetőségek. Feladatos, de nem megoldhatatlan.
A borderline-ról megoszlanak a vélemények, van aki családi betegségként fogja fel (azaz a család, szülő betegíti meg a gyereket), van aki önálló betegségként. Van akinek a családtól való eltávolodás segít.
Mindenesetre sok ilyen embernek tudott már segíteni a terápia.
válasza:
válasza:Én is gyengébb fokú depresszióval küzdök (bár az általad leírtak alapján te lényegesen rosszabb állapotban vagy, mint én) de igyekszem ezekre a dolgokra gondolni, hogy segítsek magamon, és folytassam tovább az életemet, ahogy csak tudom:
• Találd meg az örömöt az élet apró dolgaiban. Tudom, ez leggyakrabban nagyon nehéz, ha az ember depressziós és semmihez nincs motivációja alapból, de próbálj meg minden apró dolognak örülni, mindenért hálásnak lenni, amid megadatott.
• Gondolj bele a szeretteid, vagy a környezeted helyzetébe is. Még, ha most úgy is érzed, hogy senki nem áll melletted, gondolj bele, hogy milyen hihetetlen fájdalmat tudnál okozni azzal a körülötted lévőknek, ha valóban öngyilkos lennél. Ebbe belegondolni sosem szégyen, mert tényleg mindenkit hiányolna a világról minimum egy ember. Maradj erős miattuk is, ne hagyd, hogy azért szenvedjenek, mert rajtad teljesen eluralkodtak a negatív érzelmek.
• Kezdj el valamilyen új hobbit. Tudom, hogy ez elképesztően nehéznek és lehetetlennek hangozhat a te állapotodban, hiszen már nekem sincsen semmihez kedvem, pedig én messze vagyok a te állapotodtól, de akármilyen nehéznek tűnik, próbálj ki valami újat. Mondjuk egy új sportot vagy kezdj el elsajátítani valamilyen tudást, amit mindig is meg akartál tanulni.
• Reménykedj a jövőben, és mindig törekedj a gyógyulás felé. Bevallom, ehhez rengeteg erő kell, de mivel, ahogy írtad szakember nem tudott rajtad segíteni, ezért saját magadon kell segítened. Az, hogy az utóbbi időben ilyen rosszul érezted magad, nem kell, hogy kihatással legyen az előtted álló 30-40 évre. Gondolj arra, hogy mennyire távolinak fog tűnni akkor a mostani lelkiállapotod, és adott esetben lehet, még hálás is leszel neki, hiszen egy ilyen betegség rengeteg dologra megtanítja az embert.
• Nem ismerem a kapcsolatod a szüleiddel, és egyáltalán nem szeretném lebecsülni a köztetek fennálló ellentétet, de a leírtjaid alapján az én szüleim ennél jóval durvább dolgokat is vágtak már a fejemhez, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnek. Nem kell mindent komolyan venni, hiszen sokszor csak felindultságból mondanak ki dolgokat, amiket valójában nem is gondolnak komolyan.
• Ha ezek nem válnak be, igyekszem mindig azt mondani magamnak, hogy az emberek nagy részének nálam sokkal rosszabb a sora, ők mégis tudnak boldog lenni és a problémáikkal együtt élni, így én sem hagyhatom, hogy a depresszióm a földre taszítson. Hiszen több millió ember él a földön, akik halálos betegen fekszenek a kórházban hónapok, akár évek óta, vagy éppen éheznek, és nincs tető a fejük felett, esetleg a családjuk megjalt egy balesetben és egyedül kell boldogulniuk az életben.
Nem tudom ez az utóbbi opció neked mennyire játszik, semmiképp sem szeretném, ha még rosszabbul éreznéd magad az elmondottaimtól, és szégyellnéd magad azért, hogy te milyen problémák miatt érzed rosszul magad. Tudom, nem feltétlenül a legjobb megoldás mindig arra gondolni, hogy másnak mennyivel rosszabb, de én azt tapasztaltam, hogy nekem sokat segít abban, hogy felrázzam magam, ha elgondolkozom azon, hogy az emberiség 80%-ának valójában lényegesen nehezebb és rosszabb dolga van nálam, ők mégis képesek őszintén mosolyogni és boldognak maradni.
Őszintén megmondom, én is gondolkoztam már öngyilkosságon, de még sosem jutottam odáig, hogy komolyabb kárt tegyek magamban. Rájöttem, hogy ez az opció sosem a legjobb megoldás, merni kell élni és reménykedni a holnapban. Ha minden nap csak egy lépéssel közelebb kerülsz a gyógyuláshoz, azzal már elértél valamit.
Kitartást, és soha ne add fel, mert ne feledd, sokkal többet elárul rólad a depressziódnál az, hogy hogyan lábalsz ki belőle.
18L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!