Félek, hogy valami nagy bajom van! Most mit kéne tennem?

Szia! Bizony, ha egyedül érzed magad és nincs kivel megbeszélned a problémáid, sőt, eszedbe jutott már az öngyilkosság is, mindenképp keresned kell valakit, aki tud ezen segíteni, mert egyedül nehéz kimászni belőle. Alapvetően nem kell pszichiátriára menned! Ez tévedés. Magyarországon ennek nincs rendszere, pedig sokszor előfordul, hogy szükségünk lenne kibeszélni magunkból az érzéseinket. Ehhez elég egy pszichológus is (nem ír fel gyógyszereket). Talán egy pszichológus a saját eszköztárával, beszélgetéssel, rajzolással, vagy, ha írni szeretsz, írással is segíteni tud neked! Szerintem keress egyet a neten, sok internetes segítő oldal is van, ahol anonim segítenek másoknak, ill. ha nagyobb városban élsz, biztosan találsz megfelelőt! Ez nem orvosi kezelés, csak beszélgetés. A szüleidnek elmondhatnád, hogy mit szeretnél, de ha van elég zsebpénzed és megoldható, hogy felügyelet nélkül menj el otthonról 1-2 óra hosszára, akkor egyedül is elmehetsz (bár azért, ha édesanyád tudna róla, jobb lenne). Mondd, hogy tinédzserkori feszültségek vannak benned, és szeretnéd megoldani őket (nem kell öngyilkosságról beszélned neki), a pszichológus pedig nem adja ki a beszélgetéseiteket, ebben biztos lehetsz. Egyedül leszel bent, és szakszerű segítséget kapsz majd! (Ismerek pszichológust, bizton állíthatom, csodálatos embmerek, megérdemlik a bizalmat!).

Amit te magad is megtehetsz, hogy az írás mellett keresel valami más szórakozást is, kutyatartás, sétáltatás közben másokkal is találkozol, vagy tánctanfolyam egy kis mozgással (segít a fogyásban és szórakoztató is tanulni), esetleg valami sportolási lehetőség. Nem baj, ha eleinte egyedül mész, ott is lesznek emberek és meg fogod őket ismerni. Lehet ismerkedni a neten is, akár filozofikus alkatú emberekkel is, vannak fórumok, :) mint ez is, szerintem keresd mások társaságát. Azért mert egy csapat gyerekkel egy osztályba raktak, még nem biztos, hogy ők a neked megfelelő társaság! Ezzel nem vagy egyedül! :) Légy erős és tarts ki, mert a felnőttkor megéri! :) (voltam hasonló helyzetben, bízz bennem!) L27