Mit csináltok, ha annyi rossz zúdul rátok, hogy legszívesebben öngyilkosok lennétek?
Kész, én most nem akarok tovább élni. Ez nem jelenti azt, hogy meg is teszem, de nem bánnék egy hirtelen szívmegállást...
Az utóbbi időszakban egyre sikertelenebb vagyok. Bármibe kezdek, pech-ek és nehézségek sorozata ér.
Küzdök, tanulok, dolgozok, nem eleget, de sportolok és ott tartok, mint azok az ismerőseim, akik rendszerint felmondanak a semmire, otthon ülnek 2-3 hónapot, közben se nem tanulnak, semmi.
Mindenben céltudatos vagyok, végiggondolom, mik a teendőim a célaim elérése érdekében és teszem is azokat. Azért pihenek is olykor (közel se eleget, de minimálisan igen).
Folyamatosan változtatok, kilépek a komfortzónámból.
A család folyamatosan keresztbe szervez vagy (nyilván akaratukon kívül, de) megbánt; igazi segítséget persze nem várhatok tőlük.
Ügyintézések nem sikerülnek, emberek ígérnek aztán nem tartják be; karrier terén semmi se úgy sikerül, ahogy várom.
Ezen a héten volt a születésnapom, gyalázatos egy nap volt, gondolni se akarok rá többet.
Mára csúcsosodott ki a helyzet, annyi rossz ért, hogy az már túlzás.
Most tényleg meg akarok halni.
Mit tegyek?
Figyelj, nagyon sajnálom ami veled történik most és azt hogy nem tudom megígérni hogy jobb lesz...
De azt el tudom mondani mennyire hálás vagyok magamnak hogy 1 évvel ezelőtt nem csinàltam hülyeséget.
Mert nálam elmúlott. És örülök hogy nem dobtam el mindent.
Kerj segítséget, álj talpra!
Nem segítséget kellene kérnem, hanem hogy megoldódjon a dolgoknak legalább egy része.
Gáz van a Diákhitellel és fogalmam sincs, mi lesz most. Jó, legalább van miből kifizetnem a tandíjat MÉG!, de így is lehet belőle probléma jövő héten.
Folyik a vécétartály. Spórolnom kellene, mert fogyni fog a pénzem...
Nem találok legalábbis féligmeddig megfelelő munkát se.
Fogalmam sincs, hogy megéri-e azt tanulni, amit jelenleg tanulok, pláne ilyen kockázatok árán.
A saját lakásomban bújkálok, hogy egy illető ne tudja meg, hogy otthon vagyok.
Jó, ok, MÉG van pénzem, de spórolnom kellene. Kellene vennem 2 új kabátot, de lehetőleg a bevételemből. Ami most nincs.
Lehet, hogy egy életre eladósodom.
Bármilyen gyógyszer csak arra jó, hogy az ember a szart finomabbnak érezze.
Elegem van abból, hogy bármit, bárhogyan és bármilyen lelkesen tanulok, nincs eredménye.
Mi értelme céltudatosnak, küzdőszelleműnek lenni és tízezerszer felállni, ha ugyanott tartok, mint azok, akik az évi 12 hónapból 3-at otthon ülnek, állandóan hisztiznek, ha munkahelyre kell menni, se nem képzik magukat, se nem sportolnak, semmi.
Elegem van abból, hogy pénzt nem sikerül halmoznom.
Álmaim már régen nincsenek, lassan céljaim se!
Szerettem volna egy olyan munkahelyet, amit aránylag szeretek, telik az idő - ehelyett jelenleg bolti eladói interjúkra járok.
Elkezdtem egy egyetemet, ami tetszik, de fél év múlva ki kell iratkoznom. Hacsak nem csapnak ki kedden, mert akkora gáz van.
Fogyó pénzzel, sz.r munkahelyek között csapongva, 1 db családtaggal, de ő is lehúz és bánt (nyilván az akaratán kívül), elromló háztartásbeli dolgokkal, négyszer varrt kabáttal valóban csak a tabletta marad.
Ja és akkor a mentális gondjaim miatt ha párkapcsolatról esik majd szó, ugyanezt a tortúrát járom majd végig.
Persze, lehet, hogy bogyóval nem lenne akkora szenvedés a bolti eladóság úgy, hogy utálok emberek között lenni, valaha tanulni szerettem, van másfél diplomám és 3 OKJ-m, angol nyelvtudásom, jogsim.
Ma már ezek semmit se érnek.
Édesapámnak az én koromban egy db technikusija és fél diplomája volt. Nulla nyelvtudással.
Főállásban és mellékállásban is olyasmit csinált, amit imádott, tudott félretenni és egy egész nagy házat kapott nagy kerttel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!