Hogyan "űzzem el" a depressziót?

Nem tudom, hogy tudnék segíteni.

Én valamiféle light-osabb depresszióban vagyok már egy jó ideje. Pontosabban mióta anyám nem él (kb 1 éve) azóta jöttek a jobbnál jobb dolgok (nagymamám is elment, kisebb de zavaró egészségügyi problémák, szerelmi gondok)

Nekem is összejött minden, de én próbálok csak akkor gondolni ezekre amikor nincs más, ennél fontosabb dolgom. Lehet, hogy ez sok embernek nehéz, de én nekem valahogy beválik. Persze amikor szabadidőmben semmit nem csinálok, akkor ott van a sok rossz gondolat, és akkor magamban megpróbálom átgondolni. Olyan mintha a saját pszichológusom lennék.

Ha nagyon úrrá lenne felettem ez az egész érzelmi kavalkád, akkor megkérem apám, hogy nyugtasson meg, mert tudatában vagy annak, hogy az rohadt jól esik és arra szükségem van. Minden esetre próbálj meg erről beszélgetni közeli barátaiddal vagy családtagokkal akikben megbízol. Talán az a legjobb. Én nem úgy tekintek a depresszióra mint érzelmekre mondjuk vagy mint egy betegségre, hanem mint egy életbeli problémára ami csak hátráltat és nem hagy élni. Ezért tudok így tudatosan harcolni ellene. Meg van pár célom a jövőmet illetően és így nem engedhetem meg magamnak, hogy megálljak olyan dolgokkal foglalkozni mint a depresszió.

Ez csak a saját módszerem egy szóval se szeretném azt sugallni, hogy ez mindenkinek hasznos lehet. Csak a saját tapasztalataimat és véleményem mondtam most el erről.

Így vagy úgy, de működik. Gyógyszeres kezelést semmiképp nem ajánlok. (mondjuk csak azért, mert nem vagyok az típusú kezelésnek a híve)

előző vagyok

*tudatában vagyok