Van oka élni valakinek, aki értelmi fogyatékos, ezért gyakorlatilag semmilyen értelmes munkát nem tud elvégezni?

Köszönöm a rengeteg tanácsot! Nagyon kedvesek vagytok, adtam mindenkinek zöld kezet! :) Mostanában sok könyvet olvasok, ez legalább eltereli a figyelmemet a bajaimról és inspirál is arra, hogy változtassak a jelenlegi helyzetemen. Nemrég hallottam Barbara Arrowsmiths történetét, aki maga is fogyatékosságokkal küzdött és ez is megmozdított bennem valamit. A nő, a sikertelen öngyilkossági kísérlete után elhatározta, hogy miden erejével a változásra fókuszál. Intenzív gyakorlással megerősítette az agyának gyenge részeit. Meggyógyult! Nagyon hihetetlennek hangzik az egész, de mégis reményt ad. Hátha a kemény munka meghozza a gyümölcsét és én is képes leszek változást hozni az állapotomban.

Már egyáltalán nem érzem úgy, hogy a művészkedés hiábavaló dolog. Egyszerűen nem olyan emberek vesznek körül, akik értékelik. Pedig a visszajelzés nagyon fontos bármilyen alkotásról is legyen szó. Részben azért is születnek művészeti alkotások, hogy az egyszerű szavakkal el nem mondható, komplex érzéseket megjelenítsék és közvetítsék. Például azt a nyomasztó érzést, miután valaki ránéz Picasso El Greco-jára, vagy meghallgatja a gyászindulót Chopintól... stb.

Szóval azt hiszem egy szemléletváltásra volt szükségem. Nem könnyű, mert persze minden nap szembesülök a hibáimmal, még mindig fogyatékosnak hívnak és ez nagyon fáj. De a könyveken át sikerült máshogy néznem magamra és a művészetekre. Most nem érzem úgy, hogy teljesen felesleges vagyok csak azt, hogy még meg kell találnom mi a hasznom.

Nem is tudjátok mennyit jelentett nekem a bátorítás és a tanácsaitok! Nagyon-nagyon köszönöm még egyszer mindenkinek! <3