Bipolárisok, borderlinesok és többi mentális zavarban szenvedők: vannak durva, szokatlan élményeitek, történeteitek a betegségetekkel kapcsolatban?

Mire gondolsz például?

Ilyen pszichózis jellegű hülyeségekre (amikor hallucinálok), ürességre (amikor azt hiszem, hogy kivesztek az érzések, és onnantól egy hideg, kimért gépezet vagyok) vagy öngyilkossági kísérletekre?

Igazából az egész nagyon durva.

Nem tudom mennyire aktuális még, de azt hiszem, tudok olyat mesélni, amire kíváncsi vagy. Egyetemen másodév után nyáron volt egy pszichotikus depressziós epizódom. Két és fél hónapig tartott, fokozatosan épült fel. AZ alapja az a tévképzet volt, hogy mérgező, fertőző vagyok, és ha nem csinálok mindent pontos rendszer szerint, akkor mindenki elkapja tőlem akit szeretek és meghalnak. Ennek fényében nem nyúltam a közös ételekhez, milliószor mostam kezet (egész nyáron vérzett ettől a kezem), voltak tárgyak, amelyeket "fertőzőnek nyilvánítottam", mert korábban hozzájuk értem, ezek után mindig kezet kellett mosnom. Ez ilyen kényszereség is volt részben. Jól le is fogytam emiatt, éjjel 1-2 óránként felkeltem, átlagosan 4 órát aludtam, pszichogénen kötőhártyagyulladás-szerű tüneteket produkáltam, utána már nem csak a fertőzést éreztem hanem hogy valami katasztrófát fogok okozni, amiben mindenki meghal, és nem tudok tenni ellene. Elkezdtem magamban beszélni, egész nap sírtam és fel alá járkáltam. Kb. ennyi a lényege. Mikor elkezdődött a következő félév lassanként elmúlt. De közben mentem pszichiáterhez meg pszichológushoz is.

A másik "különlegesség" az a derealizációs, deperszonalizációs élmény. Mikor úgy érzem gumiból vagyok, nem a valóság, amit látok, csak szimuláció, sokszor el is felejtem, ami ilyenkor történik.

Ezek pedig mind beleférnek egy szélsőségesebb változatába a borderline személyiségzavaznak.

De egyeseknél szerintem sokkal súlyosabb végletei is vannak sajnos.