A fogyasztói társadalomnak köszönhető hogy egyre több a depressziós ember?

Kedves Kérdező!

A depresszió a múltbéli negatív történések fel nem dolgozottságából ered!

Részben igen. Nagyok az elvárások, sokan belegajdulnak a nagy megfelelésbe. Aztán nincs idő beszélgetni, se baráttal, se orvossal, olcsóbb és gyorsabb leszedálni a beteget, mint megbeszélni, hogy mi segíthetne neki.

És ki van iktatva a természetes szelektáció is. Pl a középkorban nem sokáig élt, aki egész nap csak szomorkodott. Vagy éhen halt, vagy megölték. Ma még az abszolút fizikai értelemben vett életképtelen egyedeket is életben tartják erőszakkal. Ha nem akar élni, akkor is.

Úgy látom, hogy az ember maga dönti el, hogy beszáll-e egy hintába, felül-e a vonatra, vagy sem.

A fogyasztói társadalomban és a felgyorsult rohanó világban NEM KÖTELEZŐ RÉSZT VENNI teljes elánnal. Meg kell válogatni, hogy mi szolgálja belőle az én érdekeimet és mi nem.

És nem szabad mások véleményétől függeni. Ha valaki csak azért barátkozna velem, mert a legújabb ájfonom van félmilláért és a legdrágább spotucikban parádézom, azt valószínűleg én fogom elzavarni a retkes q anyukája 3,14csájába.

Aki el tudja érni a szellemi autonómia bizonyos szintjét, arról pont le fog peregni a magas elvárás és megfelelési kényszer.

Nem. Ez egy nagyon-nagyon sok tényezős dolog. A legsúlyosabb benne a túlnépesedés, a Föld kincseinek rohamos pusztítása és a nárcisztikus, nagyon torz "értékekkel" bíró társdalom.

Akinek nincsenek kapcsolatai, az nem marad felététlenül legalul. Aki viszont nem tud kapcsolatokat teremteni (ez a gyerekkori traumatizáció, a torz családok, leginkább a birtokló anyák bűneinek a következménye), az valóban nagyon sokat szenved a magánytól és gyakorta depressziós.