Más is küzd hasonló problémával? Lent kifejtem.

Az életben a legjobban a magánytól félek, és sajnos egyre inkább az vagyok. Már csak két rokonom él azok közül, akikkel tartottam a kapcsolatot, az utóbbi pár évben sokan meghaltak, és egy barátom is. Gyerekem nincs. Ez kezd felőrölni, nagyon rossz. Viszont ami szörnyű, hogy azt veszem észre, az emberek (munkatársak pl.) addig kedvelnek, amíg jó kedvű vagyok, ha látják rajtam hogy gond van, vagy nem is beszélgetnek velem, vagy meghallgatnak, de utána inkább azokkal vannak, akik jó kedvűek. Én ezt megértem, de ettől még inkább kiborulok, mert még inkább magányosnak érzem magam. Más is van így? Nem tudom mit tehetnék, úgy érzem olyan vidám már sosem leszek, mint régen, amíg még körbe vettek a szeretteim.. De akkor ez egyre rosszabb lesz, elfordul tőlem mindenki majd..?