Van esélye így a HIV-nek?

Hát ez már egy messzire vezető kérdés. Én komolyan hipochonder voltam, ugyanilyen semmiségektől összeszartam magam, mint most te, és ez több éven keresztül tartott.

Végül magam kikeveredtem belőle, de sok szorongásos hipochondernek szakember segítsége javallott.

"Utolsó előtti: és hogy sikerült magadtól megoldani?

Ezt hipochonderségnek nevezik? a hipochonder nem mindentől fél?"

Nagyon hosszú folyamat volt. Átestem közben rengeteg "betegségen", sok orvosnál jártam bagatell és nem bagatell "tünetekkel". Lassan megismertem a saját testemet, rájöttem, hogy nem minden rendellenesség betegség jele... és ki is égtem az egészben, viccesen hangzik, de a századik esetet már te sem tudod elég komolyan venni.

Aztán egyszer megdühödtem magamra, hogy most már elég volt, inkább meghalok 1 éven belül, minthogy továbbra is ilyen gyáván éljem az életemet. Persze semmi bajom nem volt akkor sem. Attól a naptól kezdve rohamos javulásnak indultam. Nem mondom, ritkán vannak negatív időszakaim, de messze nem olyan már, mint régen.

Pozitív hozadéka, hogy képzettebb lettem betegségek terén, mint az átlagember, a sok utánaolvasásnak köszönhetően. Negatív hozadék a sok, felesleges stressz.

A hipochondernek is több fajtája van: van a képzelt beteg, aki tényleg betegnek érzi magát, ágyban fekszik, sajnálni kell. Van a szorongásos, aki mindentől retteg, hogy őt milyen bajok érhetik. És van a fóbiás (pl. mint én anno), aki csak bizonyos betegségcsoportoktól retteg (pl. rák, AIDS), míg egy madárinfluenzára vagy ebolára legyint, pedig utóbbinak akár több esélye is lehetne az ő esetében.

Fel kell ismerni, hogy kóros az állapot, és azt, hogy a "betegség" a fejedben zajlik. Azt is, milyen háttérfolyamat generálhatja (depresszió, értéktelenség érzése, figyelem magadra terelése, céltalanság, rejtett bűntudat, mártírszerep stb.), és azt megszüntetni tevékenységgel, pozitív megerősítésekkel.