Mit tudtok a tífusz jelenlegi helyzetéről a világban? Hányan fertőzödtnek meg évente, főleg merre felé, és hányan halnak bele?

A tífusz (kiütéses tífusz, typhus exanthematicus) egy olyan fertőző betegség, amit a ruhatetűben élősködő rickettsia (Rickettsia prowazekii) sejtparazita terjeszt. A kórokozó a melegre és többféle vegyszerre is igen érzékeny.

A betegség nem tévesztendő össze a hastífusszal.Tartalomjegyzék [elrejtés]

1 A fertőzés

2 A betegség lefolyása

3 Megelőzése, kezelése

4 Források

A fertőzés [szerkesztés]

Közvetlenül nem terjed emberről emberre, csak a tetű közvetítésével. A tetű a vérrel felszívott kórokozókat bélsarával üríti ki, és azokat a vakaródzó ember dörzsöli a bőrébe. A gyógyult beteg szervezetében még évtizedekig ott lappanghatnak a rickettsiák, és az ilyen emberekből indulnak el az új járványok, ha ismét tetveket szednek össze.

A betegség lefolyása [szerkesztés]

A lappangási idő nagyjából két hét (5–23 nap).

A betegség fejfájással, izomfájdalmakkal, rossz közérzettel kezdődik.

Ezután kezdődik a magas lázas időszak. Ilyenkor a beteg tudata zavart, arca kipirul, nyelve lepedékes, torka és kötőhártyái begyulladnak, hörghurutja fejlődik ki.

A láz 4-5. napján jelennek meg a kiütések: először a hónaljban, majd a törzsön és a végtagokon. A sötétlila kiütések közepén apró bevérzések alakulnak ki. (Olyankor, a kis erekben letelepedő kórokozók érgyulladást okoznak, nagyobb bőrvérzések is kifejlődhetnek.) Egyrészt a toxikus állapot, másrészt az erek elváltozásainak eredményeként agyi tünetek is kialakulnak:

delírium,

hallucinációk,

siketség,

beszédképtelenség,

súlyos esetekben kóma.

A beteg pulzusa szapora, vérnyomása lesüllyed, fehérvérsejtjeinek száma megnő, lépe megnagyobbodik, szívizma károsodhat.

A kiütések 5–6 nap alatt elhalványulnak, a bevérzések bő két hétig láthatók; ezek a területeken a gyógyuló bőr korpásan hámlik.

A gyógyulás lassú; a testi-lelki egészség visszanyeréséhez mintegy 6–8 hét kell.

Megelőzése, kezelése:

Az antibiotikumok megjelenése előtt rettegett betegség volt; az antibiotikumokkal kezelt betegek halálozási aránya nagyjából 2%-ra csökkent.

A betegség tartós védelmet alakít ki.

Források [szerkesztés]

Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003, 459. o. ISBN 963-9257-17-6