Hogy lehet idegileg elviselni, ha férges az ember?

Régen, úgy 9 éves koromban találtam egy orsóféreg szerű gilisztát a székletemben. Nem mertem elmondani otthon, így ki sem lett kezelve, de ma már annyira homályos a kép, hogy azt sem tudom, valós volt-e vagy csak képzeltem azért, mert állandóan arról beszéltek, hogy a kutyám férges.

Aztán a szomszéd macskái közül az egyik 1-2 éve telehányta férgekkel a pincénket (valahogy lejutott) és az udvarunkat is, ekkor is hetekig kivoltam a dologtól, nem bírtam másra gondolni, mint hogy én is elkaptam, nameg a férgek látványa...

Most a macskám lett a rendszeres spot-on és tablettás féregtelenítés mellett férges valahogy, tegnap egyszer csak úgy jött be a szobámba, hogy lógott a végbeléből egy 1,5 cm-es féreg! Azt hittem, elájulok, pedig nem én szedtem ki. Mivel hónapok óta nekem is nagyon puffadt a hasam ismeretlen okoból, arra gyanakszom, hogy elkaptam tőle. A háziorvosom adott Vermoxot, bár azt nem mondta el, mennyit és meddig szedjek belőle, de a párom is szedi, így a 6 darab nem sokra elég.

A cica egyébként kinti-benti volt (nagy hiba, tudom), mindent takarítok, szinte már mániáim a férgek, hogy csak nehogy még egyszer lássak egyet. Félek, hogy a Vermox után a székletemben ismét többcentis férgek lesznek, lassan már belebetegszem a tudatba, egész nap ezen kattog az agyam. :( Mit tegyek? Hogy bírjam ki ép ésszel, ha az én végbelemből is féreg fog lógni vagy ha a székletemben találom meg? Illetve meddig szedjem a Vermoxot, ha esetleg rá sem bírok nézni a székletemre, hogy mi van benne?