Amikor tudatosult benned hogy Covidos vagy, milyen gondolatok fordultak meg a fejedben?

Én húsvétkor voltam "beteg", rossz közérzet és olyan jellegű f.sás, amivel falat lehetett volna festeni. Nem is gondoltam a halálos kórra, mivel nem volt még csak hőemelkedésem se. Egy munkahelyi tesztelésnél derült ki, de meglepődtem, mert pont erre nem gondoltam, pont az enyhesége miatt.

Én nem tudom hogy az voltam-e valaha is mióta magyarországon megjelent a vírus, ezt azért mondom mert ezidő alatt hárman meghaltak az ismeretségemből úgy hogy napi kapcsolatban álltunk munkából kifolyólag, és most az utóbbi pár hónapban pedig hetente maradtak ki munkából azok akik kb rögtön pozitívak lettek, én is kicsit akkor erőtlen voltam és néha bedugult az orrom, a lábam szétszakadt, mondom oltatlanul ha ettől rosszabb lenne(kórház) akkor tudatom a szülőkkel, és tesómmal hogy övék a vagyon, és az autó.

Mi a Párommal oltottan egy hónapja estünk át rajta, kb csomóan betegek voltak már a környezetünkben, úgyhogy az elkapás nem lepett meg.Torokfájás, ipari taknyolás volt hétfői napon reggel nekem, reméltem akkor hátha megfázás, de mire beértem elment a szag és ízérzékelésem. Közben párom is hívott hogy lázas húzzunk teszteltetni. Ott szinte mindenkinek pozi volt a tesztje, nem lepett meg minket. Húztunk haza a teszt után.

Férjem meg a nagyobbik gyerekem most covidos, karanténban vagyunk. Nem paráztam nagyon, mi felnőttek oltottak vagyunk, a gyerekeknél pedig jellemzően nem durva. Férjemnek fájt a feje meg köhögött pár napig, elment az íz és a szagérzékelése, de fejfájáscsillapítóval olyan volt, mintha kb semmi baja nem lenne. A lányom se gáz, egy fél délután volt minimális hőemelkedése (37,3), másfél napig panaszkodott fejfájásra, ami gyógyszerre elmúlt, azóta mintha mi sem történt volna. A kisebbik gyerek és én tünetmentesek vagyunk. Lehet egyébként, hogy korábban is voltunk már covidosok, eddig nem teszteltünk, csak most.

5-ös ti hogy mentetek tesztelésre vagy sejtettétek hogy ez az? Lányod mennyi idős? 2-es voltam.

5: férjemnek voltak először tünetei, sejtettük, hogy benne van a pakliban. Én oltott vagyok, tünetmentes, úgyhogy elvileg nem kell ilyen esetben otthon maradnom, elmentem szépen a patikába, vettem neki tesztet, pozitív lett. Ami vicces volt, hogy ezután hívta a dokit, aki azt mondta, hogy menjen le nyugodtan a rendelőbe, és ő is leteszteli, mert az ÁNTSZ nem fogadja el az otthonit. Szóval covidosan mászkáljon, mert ez így nem hivatalos. Ott is pozitív lett, felvitték a rendszerbe, karantén, azóta inkább én se mászkálok, bár lehetne elvileg. A lányom 6,5 éves, ő kb 5 nappal később kezdett tüneteket mutatni, anyukámat kértem meg, hogy hozzon tesztet neki is (beadta csak a kapun), az is pozitív lett.

Én nagyon meglepődtem, mert a kezdeti tünetek alapján nem gondoltam, hogy ez COVID lehet. Először hánytam, fájt a fejem és lázas voltam, aztán pedig elkezdett fájni a derekam és a hátam. Ezért felhívtam a háziorvost, ő mondta, hogy menjek be, megvizsgál. A tüdőm tiszta volt, addig nem volt semmilyen náthás tünetem. Letesztelt gyorsteszttel, ami pozitív lett. Másnap már folyt az orrom és teljesen elment a szaglásom (az ízérzékelésem nem). Ezután jött a hurutos köhögés. Egyáltalán nem voltak légzési problémáim, és fáradt sem voltam, pedig ezeket sokan emlegetik mint jellegzetes tüneteket. Úgyhogy még most sem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez valóban COVID volt. Ja és a derék- és hátfájásnak úgy tűnik, más oka volt, mivel miután megfordítottam az ágyamban a matracot, másnapra elmúlt.

Mivel először a gyerek lett beteg és sokkal rosszabbul volt, mint arra gyerekeknél számítottam, bár tény, hogy hamar meggyógyult, az első napokban, amíg jól nem lett, csak miatta aggódtam. Én 2 nappal később lettem beteg, nagyon rossz közérzettel, egy éjszaka megfordult a fejemben, hogy meghalhatok, de ettől függetlenül a gyerek miatt aggódtam igazán. Aztán gyerkőc egyre jobban lett, nekem volt 5-6 nap után egy mélypont, amikor egész nap vert a hideg verejték és mellkasnyomást éreztem, na akkor megint azt éreztem, hogy meghalhatok. Sokat agyalni magamon nem volt időm, mert az első 5 napban a gyereken agyaltam, utána 2 nap mélypont nekem, akkor volt egy rövid idő, hogy magamat is féltsem. Az a helyzet, hogy én elég nehéz időszakot éltem meg 2 éve, mély depresszióval, egyszerre magánéleti és munkahelyi válság, az imádott kutyám is meghalt, utána én igazából vágytam a halálra. Azzal vígasztaltam magam, hogy majd a vírus segít befejezni. Amikor ott feküdtem betegen és arra gondoltam, hogy meghalhatok, akkor viszont már nem akartam annyira ezt a verziót. ha nem lett volna a gyerekem, szerintem belenyugodtam volna, mert valahogy nem éreztem azt a tiltakozást, mint máskor ha halálfélelmem volt. Azt gondoltam, nem biztos, hogy olyan kellemetlen oxigénhiányban meghalni, mert valószínű az ember egyre zavarodottabb, ahogy fogy az oxigén. De annyira azért nem akartam kipróbálni. Tisztában voltam vele, hogy a munkahelyem tönkretesz és az életem nagyjából annyi, hogy kizsigerel a főnököm és 25 bőrt lenyúz rólam, ez annyira nem motivált covidosan sem az életben maradásra, azt is tudtam, hogy a magánéletem se fog helyrejönni, amiatt felesleges életben maradni. Egy dolog járt csak a fejemben: mi lesz a gyerekkel, ha meghalok, vagy az apja hal meg vagy mindketten? Ez elsöpörte a halálvágyat belőlem rendesen. Még most is sokszor gondolok erre.