Meghalt a barátnőm koronavírusban. Nem tudok magamhoz térni, azóta rettegek?

Gimnázium óta vagyunk barátnők. Mindent megbeszéltünk egymással. Ott voltunk egymás esküvőjén, amikor megszülettek a gyerekeink, életünk minden nagy és kicsi eseményénél. 32 éves volt, egészséges, igen, túlsúlyos kicsit. De ez igaz a fél országra, nem gondolta sem ő, sem mi rizikónak. Múlt héten kapta el a betegséget, hirtelen lett rosszul, gépre rakták, pár napra rá elment. Azon kívül hogy mérhetetlenül hiányzik és nem tudom felfogni, hogy ez megtörtént, bűntudatom van. Nem igazán vette egyikünk se komolyan ezt az egészet,nem volt a környezetünkben beteg, nem éreztük annyira a súlyát. Homeofficeban dolgoztunk, nem jártunk nagy tömegbe, de találkoztunk barátokkal, sétálgattunk és éltük az életünket a körülményekhez képest is rendesen. Most zokogok, mert ha több eszem lett volna és komolyan vettem volna, akkor lehet ez az egész nem történik meg. Tudom, felnőtt ember volt, de akkor is azt érzem, hogy kicsit az én hibám, az én felelőtlenségem is a halála. És ezt most vele beszélném meg, de ő nincs itt.

Azóta meg rettegek, hogy elkapom én is ezt a szart, és itt marad a családom egyedül, vagy ők kapják el és bajuk lesz,nem merek menni sehova, nem engedem a férjemet és a gyerekeket sem, akik persze túlzásnak tartják. Azt érzem olyan mély ez a gödör, hogy nem látom a tetejét. Mindenben vagy a barátnőm hiányát vagy a virus veszélyét látok, nem tudok aludni és folyamatosan szorongok.

Tudom, erre nem sok válasz van, ez nem is kérdés, de jól esett kiírni.