Mivel a koronavírus elleni védőoltás után kialakuló védettség mellett az ember továbbra is elkaphatja és terjesztheti tünetmentesen a vírust, kialakulhat egyáltalán nyájimmunitás?

Mitől más minden ember immunrendszere, főleg családtagok esetén, azonos életkor stb.

Az emberekre jellemzően szokták leírni a betegségek lefolyását, az fertőzéssel szemben. Ami másképp fertőz állatokat és másképp embereket. Lényeges különbség nem szokott lenni gyerek és felnőtt, fiatal és idős között.

Ezért leírják a betegség lefolyását, ami a lappangási időszak 10 nap. Ezért ennyi ideig tart a karantén. Erős immunrendszer esetén 1 hét míg tombol a betegség. Gyenge immunrendszernél tovább is, sőt szövődmények is jobban előfordulnak. Már ha ember az illető.

A testfelépítése minden embernek hasonló, ezért hasonló módon szaporodik a vírus bennük. Már ha ugyan arról a vírusról beszélünk. A célzott immunválasz hasonló időt vesz igénybe az embereknél. Csak az erőssége változó az immunrendszer függvényében.

26:

Akkor is be akartak vezetni karantént!!!! Egyébként azért csitult le (NEM TŰNT EL, HISZEN 2009 körül újra felütötte a fejét a H1N1), mert a gyors lefolyása miatt kevesebb idő állt egy fertőzött rendelkezésére továbbadni, így nyilván kevesebb embernek tudta átadni mielőtt belehalt. Ezzel szemben a COVID fertőzőttek iszonyatosan nagy része észre sem vette hogy fertőzött ha nem tesztelt. (Én magam egyszer teszteltem, negatív voltam, tüneteim sem voltak soha, párom meg lehet hogy COVIDos volt még a járvány hírekbe kerülése előtt 2019 októberben, de akkor még az orvosok sem foglalkoztak egy új betegséggel)

Mellesleg most sokkal gyorsabban tud terjedni bármi első sorban a világot behálózó polgári repülés méretei miatt.

Ujkor.hu:

Világtörténelem

A 20. század legnagyobb tömeggyilkosa: a spanyolnátha

A H1N1-vírus okozta 1918-as fertőzéshullám, közismert nevén spanyolnátha a világ eddigi legpusztítóbb influenzajárványa volt. Ennek különlegességét az adta, hogy lefolyása rendkívül gyors volt, a legnagyobb pusztítást a fiatal felnőtt lakosság körében végezte, ellentétben a többi influenzajárvánnyal, amelyeknél az áldozatok zöme a gyerekek és az idősek közül kerül ki. A vírus természetesen a gyermekek, idősek és súlyos betegek körében is rengeteg áldozatot követelt, ők rendszerint tüdőgyulladásban haltak meg. Súlyossága, kiterjedése és következményei miatt a spanyolnáthát gyakran tekintik a világjárványok origójának, viszonyítási pontnak, amelynek megjelenése, lefolyása és kapcsolata az azt követő vírusos járványokkal mindmáig kutatások tárgyát képezi világszerte.

A spanyolnátha megjelenése és terjedése

A spanyolnátha kiindulási pontja az Egyesült Államokban, Kansasban volt 1918 tavaszán. A vírus az amerikai csapatokkal érkezett Európába, azon belül is Franciaországba, ahonnan gyorsan továbbterjedt. Bár a korabeli és a későbbi kutatások bebizonyították, hogy a betegség feltehetőleg Közép-Ázsiából eredt, helytálló hipotézis a kórokozó keletkezését illetően mind a mai napig nem született. A világméretű influenzajárvány 1918 tavaszán indult el Észak-Amerikából, majd Dél-Európából. Ekkor kezdődött a pandémia enyhébb lefolyású szakasza, amikor legfeljebb bágyadtságot, levertséget és három-négy napos lázat okozott a betegség. Ekkor még lehetett élcelődni rajta, miként azt a budapesti Friss Újság zsurnalisztája tette július 3-án megjelent cikkében.

„Megérkezett a spanyol influenza Budapestre. Bejárja az egész világot. Megírtuk, hogy nem régiben Spanyol-országban furcsa betegség lépett fel, a főváros, Madrid fele megbetegedett. A legérdekesebb, hogy az orvosok nem tudják: mi is ez a baj? A betegség végig szaladt Franciaországon, Anglián is, most Németországban, s Ausztriában tombolt. Végre elérkezett Budapestre is, minket csak nem kerül el ilyen kedves vendég?!”

1918 őszétől kezdve azonban a spanyolnátha második hulláma söpört végig a világban, ami becslések szerint a Föld népességének megközelítőleg egyharmadát megfertőzte, és 20–100 millió ember halálát eredményezte. Pontos számadatokkal nem rendelkezünk az áldozatok számát illetően, mert még a fejlett országok sem voltak képesek megbízható kimutatásokat készíteni. Az általánosan elfogadott vélekedés szerint 50 millió főre rúghat a spanyolnáthában elhalálozottak száma. Nagy biztonsággal állítható, hogy az áldozatok száma Európában elérte a kétmilliót, míg az USA-ban meghaladta félmilliót.

Spanyolnáthában szenvedő amerikai katonák egy kansasi kórházban. Forrás: Wikipedia

A magas halálozási arányért az influenzás megbetegedés szövődményeként jelentkező vérzéses tüdőgyulladás és légzési elégtelenség volt a felelős, amit többnyire a másodlagos bakteriális fertőzés okozott. A betegség gyors lefolyású volt, magas lázzal, fejfájással járt, egyeseknél gyorsan vérzéses tüdőgyulladássá fejlődött, és gyakran alig néhány óra alatt halálhoz vezetett. A vírusos tüdőgyulladás különösen a 20–40 éveseket sújtotta. Ezt egyes kutatócsoportok azzal magyarázzák, hogy az áldozatok immunrendszere túlreagálta a fertőzést, és elpusztította a tüdőszöveteket. Mások azzal indokolják a tömeges halálozást és a kór gyilkos erejű pusztítását, hogy a vírus egy éhező, a hosszan elhúzódó háborúban legyengült immunrendszerű népesség körében terjedhetett. Több kutató pedig abban látja ennek a járványokban általában legkevésbé érintett korcsoportnak a nagyaranyú veszteségét, hogy ez a korosztály az életkora miatt korábban még nem találkozott komolyabb influenzajárványokkal, így semmilyen módon nem volt védett a kórokozóval szemben.

Az idősebbek és a kockázati csoportok tagjai – idült kórokban, anyagcsere-betegségekben szenvedők stb. – halálát inkább a másodlagos, bakteriális tüdőgyulladás okozta. Pontos adatok hiányában a letalitást, azaz a haláleseteknek a megbetegedések számához való arányát sem lehet pontosan meghatározni; mindenesetre minimálisan is 2,5%-ra teszik szemben a közönséges influenza 0,1%-ával.

Se nem spanyol, se nem nátha

Miként a megjelenése és villámgyors elterjedése, az elnevezése is a háborúval függött össze. Nevezetesen arról volt szó, hogy azok a hadban álló országok, amelyek területén megjelent a vírus, nem merték a nyilvánosság elé tárni a betegséget: cenzúra tiltotta a (rém)hír terjesztését. Spanyolország azonban az első világháború alatt semleges maradt, ezért a cenzúra is viszonylag enyhe volt. Így 1918. május végén elsőként a Spanyol Királyságban közölték a lapok, hogy járvány ütötte fel a fejét, amely még a legmagasabb körökben is szedte áldozatait, súlyosan megbetegítve az uralkodót, XIII. Alfonzot is. A stigma azonban, noha vétlen volt, rajta maradt Spanyolországon, és a kór immár világszerte spanyolnáthaként került be a köztudatba.

A spanyolnátha szóösszetételnek azonban nemcsak a spanyol, de a nátha része sem felel meg a valóságnak. Hiszen a járványhoz tulajdonképpen Spanyolországnak semmivel sem volt több köze, mint akár Hollandiának vagy Görögországnak, de sántít a nátha elnevezés is, miután, mint láthattuk, a „spanyolnátha” nem nátha volt, hanem influenza, amit az influenzavírusok legrosszabbik fajtája, az influenza A vírus okozott.

Az influenzavírusnak ugyanis három nagy csoportja van: A, B és C. A B és a C csoport kisebb jelentőségű: az influenzavírus B az emberen kívül csak a fókákat fertőzi. Minthogy a gazdaszervezetek száma nagyon kicsi, korlátozottan terjed, ezért nem okozhat világjárványokat. Az influenzavírus C csak embert és sertést fertőz, tehát ez sem okoz világjárványt. Sokkal nagyobb egészségügyi probléma az A vírus. Ennek ugyanis nagyon sok változata van, s nemcsak az embert, hanem emlősállatokat és madarakat is fertőz. Ez az egyik oka annak, hogy nagy járványokat okozhat. Az influenza A vírusnak a nagyon gyors mutáció miatt folyton új típusai jelennek meg, azok ellen pedig nem használ a szervezet egy régebbi vírustípus elleni védettsége.

A járvány Magyarországon

Magyarországon Az Est című napilap már 1918. május 29-én Titokzatos bélgyulladás Spanyolországban címmel számolt be arról, hogy Madridban a színházak nem tudnak előadásokat tartani, mert egész társulatok betegedtek meg. Ám a hír nem hozta lázba sem a magyar hatóságokat, sem pedig az orvosokat. A kór megjelenésekor egy ideig arról is vitát folytattak, kell-e egyáltalán járványról beszélni – egyébként másutt is hasonlóan vélekedtek. Ebből kifolyólag sokáig nem történtek meg a szükséges intézkedések, továbbá a költségvonzatok miatt a közegészségügyi hatóságok vonakodtak kimondani a járvány tényét.

„Egyszerű influenza, a mi máskor is szokott lenni — mondotta Gerlóczy tanár. — A betegségnek semmi különleges típusa nincsen és úgy gondolom, kissé felfújták a dolgot azok, a kik nagy fontosságot tulajdonítanak a spanyol járványnak. Korányi és Liebermann tanároknak is az a véleménye, hogy közönséges influenzáról van szó, a mely máskor is fellépett járvány-szérűén, esetleg középső gennyes fülgyulladással, mellhártyalobbal, vagy tüdőgyulladással. Ennek a mostani járványnak is megvan a specialitása: a magas láz, a mely két-három nap alatt elmúlik. Nem látom be, hogy miért különböznék ez a betegség a kissé gyorsabban elterjedő influenzától. Hiszen hat-nyolc évvel ezelőtt például a főváros lakosságának egyharmad része feküdt influenzában. Akkor nem foglalkoztak annyit a dologgal, mint most, a mikor az influenza Spanyolországból húzódott át.” (Az Est, 1918. július 9.)

Szeptember végére azonban már mindenki számára egyértelmű volt, hogy nemcsak egy kis gyengélkedéssel járó betegségről van szó, hanem pusztítóan halálos világjárvány érkezett a háború tépázta országba.

Aszpirin, karantén, konyak és védőmaszk – Védekezés a kór ellen

Általánosságban elmondható, hogy szinte nem volt különbség a legyőzött és a győztes államok védekezési gyakorlata és lehetőségei között. A kórt nem sikerült beazonosítani, így a megfelelő gyógymódot sem lehetett kialakítani. Az orvosok a szájüreg (lehetőleg konyakkal történő) fertőtlenítése, a higiénés viszonyok javítása, valamint a személyes érintkezések csökkentése mellett előszeretettel írtak fel Aszpirint, aminek gyártását a Bayern licenszének lejártát követően számos gyógyszergyár végezte. Az amerikai Journal of the American Medical Association is ezt javasolta, akár napi 8–30 gramm mennyiség bevitelét is. Ma már tudjuk, hogy a négy gramm feletti tétel káros, ami hiperventillációt és tüdőödémát okoz. Ezért vélik úgy egyes kutatók, hogy az őszi járvány súlyosságához a túlzott aszpirin fogyasztás is hozzájárult. Bár egyes városokban utóbb részleges karantént is elrendeltek, az adott körülmények között kivitelezhetetlen volt a mozgásszabadság teljes korlátozása. A frontról hazatérők zsúfolt katonavonatokon vagy gyalog vonultak végig Európán, az amerikai katonák pedig tömött szállítóhajókon igyekeztek vissza az óvilágból.

Az újonnan meghúzott határok mentén zajló népességvándorlás, és a kaotikus politikai viszonyok – legalábbis Európa keleti felében – szintén nem tették lehetővé a vesztegzárak kialakítását. Az orvos- és gyógyszerhiány, a kevéssé szakszerű ápolás, a betegszállítás nehézségei egyaránt hozzájárultak a betegség súlyosbodásához. Tovább rontotta helyzetet, hogy az orvosok és ápolók közül is sokan megfertőződtek.

A ragály végül 1918 végére eltűnt – ha nem is olyan gyorsan, mint ahogy érkezett. Még 1919-ben visszatért egy sokkal gyengébb rohammal, ám utána már csak elszórtan bukkant fel időről időre a világ különböző részein. Vélhetően ennek esett áldozatul Magyarország utolsó (trónfosztott) uralkodója, IV. Károly is, akinek halálát a hivatalos orvosi vélemény szerint tüdőgyulladással súlyosbított spanyolnátha okozta 1922-ben.

Nincsen olyan, hogy "A" koronavírus.....

Az egy vírus család nem egy vírus