Hídnak mennyi az ára?

A pótlás egyáltalán nem kötelező, ha te vmi miatt elveszítetted a fogaid, néhány fog hiánya nem jár sem életminőség romlásával, sem funkciócsökkenéssel, az meg legyen a páciens gondja, ha a foghíjas mosolya miatt problémái lesznek a párkapcsolatával. Amúgy nem lesznek, a magyar iszonyat mennyiségű trágyát képes elviselni a szájában, az sem zavarja, ha már a pöcegödörnek is különb szaga van, mint a szájának, úgyhogy attól aztán nem kell félni, hogy a fogorvos az átlag magyarból akar meggazdagodni, mert nem fog. Mert az átlag magyarnak csak egy dolog fontos, még pedig az, ha megfájdul, akkor lássa el vki, lehetőleg minél gyorsabban és egyszerűbben, mert egy fog nem sok, ő aztán nem fog visszajárni egy többalkalmas kezelésre. Tudod hányszor fordul elő az a szituáció, hogy megkérdezik, mi a terv a foggal, mert 2 lehetőség van és a húzást választják pusztán azért, mert sietnek, vagy nincs kedvük visszajönni? Az összes ilyen szituáció 80%a így néz ki pedig. Akkor ki is akar fogat húzni? Olyan embernek, akinek szemlátomást fogkefére nem telik (legalábbis nem szán rá), senkinek nincsenek illúziói és senki nem fogja azt várni, hogy a két trágyázás között akut fogfájdalommal beesett parasztnak felesleges százezrek lapulnak a párnacihában....

Akinek meg csak a milliók számítanak, az meg elmegy szépen a nyugati határra darálni a porcelán pótlásokat az osztrák nyugdíjasoknak. Elhiheted, hogy több pénzük van, mint a magyarnak, még sokszor németül sem kell hozzá tudni, ha megnézel 1-1 ilyen hirdetést “német előny, de nem feltétel és kezdő kolléga jelentkezését is várjuk”.

Úgyhogy nem tudom veled mi történt, hogy az a konklúziód, ami, csak éppen nincsen igazad. Arról nem is beszélve, hogy a páciensek 90%a a fogát nem tudja megmosni rendesen, arra nem képes, hogy mosás után (már ha csinál ilyet, elvégre itt is hányan írják, hogy rendszertelenül; naponta egyszer stb) a tükörbe nézzen és észrevegye a fogak elülső felszínén ott maradt, szabad szemmel is jól látható trutyit, de bezzeg hogy hol mi hogyan szuvas, na annak megállapítása az megy, miközben a hátulsó felszínekre való rálátáshoz minimum egy tükörre van szükség, a fogközi szuvasodások megállapításához sokszor röntgenre, a felületes kezdeti léziók detektálásához pedig alapfeltétel, hogy le legyen szárítva a fog. Úgyhogy amíg a fogmosás is gondot okoz, addig ne adjuk már elő a kariológus professzort (gondolom, ha ennyire okos vagy, ez a kifejezés is ismerős, ha mégsem - a fogszuvasodás kialakulásával, megjelenésével, szövődményeivel és megelőzésével foglalkozó tudomány) és laikusként ne ugassunk már bele ennyire. Itt is, mint minden szakmában, vannak kontárok, de azért nem ez az általános jellemző, inkább az, hogy a beteg nem érti, mi történik vele, hogy gyakorikérdéseken tesz fel úgy egy kérdést, amire szakmabéli sem tud releváns választ adni, nemhogy egy laikus, aztán ő van felháborodva, ha nem az történik végül, amit Kis Piroska, az átlag gyakoriskodó leírt, miközben a szóhasználatból is kiderül, hogy köze nincs a nyomorultnak a témához. Amíg itt nem az lesz minden második kérdés, hogy “Curaproxot használjak inkább, vagy Tepét”, és nem tűnnek el a “a mocskos szemét fogorvos nem írt fel antibiotikumot, ez a Dalacin vagy mi, meg nem hat, mint fájdalomcsillapító” meg “fáj a fogam, mit tegyek” jellegű kérdések, addig ne arról beszéljünk, hogy mit csinál vagy nem csinál a fogorvos, hanem arról, hogy miféle szájápolási kulfúrája van a magyarnak, akinek az unión belül a legrosszabb állapotban vannak a fogai, a szuvasodást pedig nem az orvos tette oda.

Nézd kérdező. Nem tudom milyen negatív élmény miatt jutottál addig, hogy lényegében az egész szakmát úgy ahogy van lefikázod. Talán nem egyetlen egy ember tapasztalata, élménye alapján kéne konklúziót levonni, pláne nem olyan dolgot kijelenteni, amihez előbb egy reprezentatív statisztikát is illő lenne mellékelni. Ilyet bárki kijelenthet, hogy mert annak idején ez volt. Annak idején a fogápoláshoz kapható eszközök kimerültek a lószőrős fogkefében és az ocsmány ízű fogpasztában. Most külön sor áll rendelkezésre a drogériákban, amelyek mind a szájápolást szolgálják, mégsem javult az emberek szájhigiéniája.

A fogorvoslás ugyanakkor nem egzakt tudomány, ráadásul 20 évvel ezelőtt egyáltalán nem álltak rendelkezésre ugyanazok a terápiás lehetőségek, magyarul sokkal több fogat kellett húzni, de legjobb esetben is gyökérkezelni, mint ma.

Mondok konkrét példát: létezik egy olyan terápia, hogy pulpasapkázás, mely lehet direkt vagy indirekt. Direkt formája annyit jelent, hogy ha fúrás közben megnyílik a fogbél (pulpa), ugyanakkor az nem tűnik fertőzöttnek, akkor mint egy próba, rá lehet tenni egy sapkázó anyagot, melytől azt várjuk, hogy az egészséges fogbél plusz dentint képez, így nem lesz szükség gyökérkezelésre. Ennek a terápiának a sikeressége ugyanakkor mindösszesen 50% (a másik típusa most nem lényeges). Magyarán az esetek felében végül mégis csak gyökérkezelni kell a fogat. Na most mit ért meg ebből a laikus, ha az orvos nem kommunikálja le felé elég ügyesen: elcseszte a tömést. Holott 20 évvel ezelőtt minden ilyen eset automatikusan gyökérkezelve lett, most az esetek felében meg tudjuk menteni a fogakat anélkül. Tehát valójában pont, hogy kevesebb fog kerül például gyökérkezelésre, viszont az új terápiás lehetőségek zöme nem nyújt 100%os eredményt, ami nem az orvos hibája, sajnos ilyen van. Mint ahogy bizonyos elváltozások is kiújúlhatnak, a drasztikus eltávolítás ellenére is. Hidd el, akinek tényleg a pénz a lényeg, és semmi más, az olyan helyen is dolgozik (nyugati határ).

Nem szabad ennyire bizalmatlannak lenni, főleg nem laikusként. Még egyszer írom, valóban itt is, mint minden más szakmában, vannak kontárok, de azoknak olyan is a híre. Most te konkrétan fújsz a maszekorvosokra, más meg meg van győződve arról, hogy aki körzetes orvos, az mind kontár. Akkor mégis kihez kéne fordulni? Így is irtó pocsék állapotban van az átlag magyar szája, nem biztos, hogy jót tesz, ha még ezzel egyidőben a kedvüket is elveszed attól az egyetlen egészségügyi szakembertől, aki kitakaríthatja a szájukat és tanácsot adhat a szájhigiéniával kapcsolatban.