Mesélnétek az állandó fogszabis életetekről? :-)

Nem tudtam becsukni a számat, mert annyira előreálltak a felső metszőfogaim. Kajálásnál kifolyt az étel a számból. Folyamatosan szivattak, hogy "tűrjem vissza a fogam", mármint általános iskolában. Ezek után nem kellett nagy észlénynek lennem, hogy kitaláljam, fogszabályzó kell.

Mikor először elmentem fogorvoshoz, ő azt mondta, nem kell, ráérek 14 éves koromban, ha addigra kihullottak a tejfogaim. Ez 11 éves koromban történt, nem volt kedvem még éveket várni, és addig is úgy enni, mint egy disznó.

Ezért felkerestem egy másik orvost, ő elküldött egy másik városba, ahol csinálnak fogszabályzót. Ott felvettek a rendszerbe, és fél év után küldtek egy levelet, hogy mehetek mintavételre. (Sokan járnak oda, sokat kell várakozni, mire foglalkoznak az emberrel, de azért mégsem három évet, csak felet.)

Először csak ilyen éjszakait kaptam, mert ugye rengeteg tejfogam volt. Arra kellett, hogy tágítsák a szájpadlásomat. Mikor kicsit átrendeződött a fogsorom, több tejfog kiesett, kinőttek az újak, kaptam egy másikat, azt már napközben is hordani kellett. Tiszta pösze voltam, de menőnek éreztem. Mindig is tetszett a fogszabályzó... :)

14 éves koromban már elég jól visszaálltak a fogaim, már be tudtam csukni a számat. Az utolsó két szemfogam viszont nem akart kiesni. Kihúzták, s miután kinőttek (sajnos rossz helyen, sokkal feljebb, mint kellett volna) a maradandók, megint mintát vettek.

Nemsokára elkészült a rögzített fogszabályzóm. Alig vártam, hogy feltegyék. Egy 45 perces művelet volt, nagyon tetszett, hogy a számban matatnak, szerencsére fájdalmas élményem nem volt előtte. (A foghúzás semmi sem volt, még úgy is, hogy az érzéstelenítő később hatott csak.)

Aztán kaptam ilyen kis gumikat, amiket a felső szemfogaimra kellett tenni, vagyis azok tappancsaira, meg az alsókra. Így össze volt kötve a szám. Nagyon poénosan festettem, és persze alig bírtam enni a fájdalomtól. Először nagyobb méretűt, majd ahogy jöttek le a fogak, egyre kisebbeket kaptam, végül már nem az alsó szemfogakhoz, hanem az örlőkhöz kellett rögzíteni.

Két évig volt fenn, és csak másfél év után jöttek rá, hogy nem adtak viaszt. Az arra jó, hogy rárakod oda a fogszabályzóra, ahol bök, és nem töri ki a szád. Na nekem tele volt sebekkel, amit láttak is, de nem esett le nekik. Nem baj, tűrhető volt így is, de persze viasszal volt az igazi.

Sosem felejtem el, hogy egyszer nyersen ettem kukoricát a barátnőm előtt, hogy megmutassam, miért utálják sokan a fogszabályzót. Röhögőgörcsöt kapott a mosolyomat látva.

Az osztályom fele hordott fogszabályzót, nagyon menőnek számított, állandó beszédtéma volt. Na meg amikor már levették! Én voltam az utolsó, teljesen körberajongtak, hogy mostmár én is túlvagyok rajta, dejó. Pedig én szerettem, a sok macera ellenére is. :)

Bocsi a regényért, de jól esett megosztani. :)

Nálam annyira nem volt durva a helyzet felül, minta az első válaszolónál, de nekem is nagyon kilógtak, kis nyuszifogaim voltak. Alul pedig- idézem az egyik rokont: ,,olyanok, mint az ökörhúgy" :D

Szóval anyukám úgy döntött, hogy nem ártana, és persze ezt megbeszélte velünk ( mivel a húgomnak is össze-vissza álltak, egyértelmű volt, hogy neki is lesz).

Elmentünk egy másik, közeli városba, mert az ottani orvosról hallottunk jókat, és az otthoni dokival ellentétben ő beleegyezett, hogy ne húzzunk fogat. Helyette kaptunk szájpadlástágítót- bár egyértelmű volt, hogy nem lesz így 100%-os az eredmény.

Úgyhogy először a tágítót rakták fel októberben, emlékszem anyunak ott nyavalyogtam előző este, hogy inkább mégse akarom :) Aztán rá kb. egy hónapra jött maga a fogszabályzó felülre. Ez gimi 2.-ban volt, szóval senki nem szólt hozzá semmit, sok embernek volt már :) Februárban lett felrakva az alsó.

Mikor leszedték, a felső 2 évet, az alsó kb. másfelet volt fenn.

Ami nagyon rossz volt, hogy állandóan beleragadt minden a tágítóba, fölül is, alul is, de megszoktam hamar.

Azóta alul egy kicsit visszacsúsztak, de nem ,,ökörhúgy" szerencsére :D Felül maradt, amilyen volt, ha mosolygok, szemből egyenesnek látszik, oldalról látszik talán, hogy egy kicsit még előre dől. De ez az ára annak, hogy anno nem húztak fogat, és megmondom őszintén, nem bántam meg :) Úgy, ahogy azt sem, hogy anyu rábeszélt a fogszabályzóra.