Mennyire normális ez?

Szóval, az a helyzet, hogy én mindig is rettenetesen féltem a fogorvostól, pedig kifejezett rossz élményem nem volt (3 pici tömés, de az is utóbbi pár évben) és nem is a fájdalom zavar(na), attól félek, hogy kiderül, baja van a fogaimnak.

Tehát nagyon nehezen veszem rá magamat, hogy elmenjek, és azt figyeltem meg, hogy mikor már érzem, hogy el kéne mennem (pl. több mint fél év elmúlt), akkor elkezd fájni a fogam. Mindig másik, és nem folyamatosan. Ja, és csak akkor, ha nincs más dolog, ami elterelné a figyelmem, pl. most nyáron, vagy még iskolai szünetekben.

A slusszpoén az, hogy ilyenkor nincs semmi baja a fogaimnak! Amelyik kilyukadt, az sose fájt, és amúgy is kis lyukak voltak. Volt, hogy nyár elején elkezdtek fájni, én nagyon féltem, egész nyáron halogattam, lekötöttem magam, majd a végén remegve elmentem a fogorvoshoz, röntgen is volt (más okból), és az eredmény: minden fogam egészséges... A fogfájás el is múlt. legközelebb olyan fél év múlva jelentkezett...

Ez valami pszichológiai eredetű fajdalom lehet? Mit tehetek ellene? Mert így mindig félek, hogy ha egyszer tényleg fájni fog a fogam, elhanyagolom, mondva hogy úgyse igazi. Plusz minden alkalommal szívbajt kapok, hogy mi van, ha most tényleg rossz a fogam, és remegve megyek be a fogorvoshoz. Egy előnye van, hogy legalább így ráveszem magam, csak mindig félek, most is, be is jelentkeztem már.

Köszönöm a válaszokat.