Bemerjem így vállalni a fogszabályozást?

Inkább keress egy jó orvost!

Mi először egy szar orvoshoz mentünk (ráadásul két gyerekkel), évekig jártunk (több százezer forinttal), mindig sikerült úgy előadnia magát, hogy a kezelés úgy van jól, ahogy van, mi meg mivel ismerős ajánlotta, hittünk neki.

Aztán elmentünk egy másik orvoshoz tömésre, aki lecseszett, hogy miért nincs még a gyereknek szabályozva a foga. Az átküldött minket egy jó orvoshoz, aki utána végre normálisan megcsinálta.

Fogorvosként én eleve mindig javaslom is, hogy legalább 2 szakember véleményét kérdezzék meg, mivel mindenkinek más a profilja, máshonnan közelíti meg ugyanazt a problémakört, így el tudod dönteni, hogy hozzád melyik áll legközelebb. Nem tudom persze nálad mi az anomália és hogyan kezelhető, de a példa kedvéért leírom, hogy lehet az egyik orvosnál mindenképpen fogat is húznának, hogy helyet nyerjenek, a másik olyan készüléket adna, amivel ez nem szükséges, de cserébe addig nehezen beszélsz és lehet komoly fájdalmaid is lennének, míg a 3. egy egyszerű Invisalign rendszerrel is megoldaná a számodra legordítóbb problémát. Mindegyiknek van előnye hátránya, például utóbbinál nagyon lényeges, hogy egy pedáns, megbizható ember legyen a páciens, aki komolyan veszi, hogy napi 20 órát akkor is hordani kell, ha öregasszonyok potyognak az égből. Ha te tudod, hogy ez neked lehet problémás, mert kicsit trehányabb, feledékenyebb típus vagy, akkor érdemes másban gondolkodni. Ez csak példa volt, de legyünk őszinték, felnőtt korban egy ilyen kezelés mindennel együtt fél millió forint körül van, akár több is lehet. Ekkora összegnél az a pár tízezer forint többletköltség, amivel egy másodvélemény jár, nem annyira releváns.

Sok esetben nem azért sikertelen a kezelés, mert rossz az orvos, hanem az adott profil nem passzol a beteg személyiségéhez. Persze ehhez kell komoly önismeret is. Anno egyetemen, mikor fogszabályozást tanultunk, olyan anamnézises lapunk volt, ahol lényeges kérdések voltak a páciens szorgalmára vonatkozóan és külön felhívták a figyelmünket, hogy ha az illető nem jó tanuló, semmit nem szeret csinálni, saját bevallása szerint sem magától van itt, hanem az anyja cipelte el, akkor ne nagyon gondolkodjunk olyan megoldásokban (ha van rá mód persze), ami a páciens hozzáállására épít.