Lennétek öngyik amiatt, ha protézist kapnátok?

Itt igenis a fejedben van probléma.

Először is, akinek állítólag olyan alapbetegsége van, ami miatt elveszítette a fogait, annál soha fel sem merül implantátum. Azért írom, hogy állítólag, mert sokszor olyan betegségekre akarják rákenni az emberek a szájüregi állapotukat, aminek köze nincs.

Másrészről: ennél jóval komolyabb problémák is vannak az életben, mégsem dobja el mindenki automatikusan az életét azért, mert balesetben elvesztette a lábát vagy eltorzult az arca. Nyilván nem lennék boldog a tudattal, hogy protkóm van, de ha te emiatt öngyilkosságon gondolkodsz, akkor az valóban pszichés probléma. Rengeteg ember él teljes életet protézissel, legyen az fogászati, vagy művégtag, nem látom okát, hogy miért pont neked ne menne? Anyósom fogorvos, még neki is kivehető protkója van, mert a szintúgy orvos szülei tojtak rá, hogy a gyerek mossa-e rendesen a fogait és emiatt egész fiatalon sok tönkre ment neki. Mire egyetemen megtanították fogat mosni, addigra egy csomó foga mehetett a kukába. Ha egy fogorvos együtt tud élni a gondolattal, hogy protkója van, akkor tán csak neked is megy…

Keress egy pszichiátert, mert önveszélyes vagy. A jó hír, hogy ezen tudnak segíteni. És segítséget kérni se gáz.

Megjegyzem nem a protkó a kínos. Ha már ott tartasz, hogy teljes protkó kell, akkor perpillanat már kb nincs saját fogad, ami sokkal rosszabb megjelenést ad. Azon nem rugóztál...?

Amúgy meglepődnél hány nálad fiatalabb embernek van hídja, koronája vagy műfogsora. A kutyát nem érdekli. A magyarok szájápolási kultúrája mellett kb. az a csoda, akinek megvannak a saját fogai.

Meg pl. örülj, hogy nem műszemet kapsz, az nem funkcionál úgy, mint az igazi. Na az a tragédia pl., nem a műfog.