Aki élt vagy dolgozott már ázsiában, kína, japán, korea stb, valóban azt láttátok, hogy azok az emberek nem fogyasztanak tejterméket?

Én személy szerint Japánban voltam több hónapot, arról tudok beszámolni. Ott én ugyanúgy láttam, tejtermékeket a boltban, mint itthon, és japánokat is láttam bőven fogyasztani, pl. gyakran ittak sima tejet vagy gyümölcsös tejet kis szívószálas dobozokból (amikből itthon gyümölcslevet szoktunk).

Én is úgy tudom, hogy nagyon sokáig nem volt náluk szokás a tej fogyasztás, még a 19. század első felében sem, de aztán a nyugat felé nyitással ez is megváltozott.

Lehet, hogy sokak emésztése nem bírja ott, de erről nem beszélgettem velük. Csak azt láttam, hogy sokan azért fogyasztanak tejterméket.

Éveket éltem Kínában, a barátnőm (kínai) családjánál is.

Isznak. A fiatalok mindenképp, úgy mint itthon, az idősebb 50-60 korosztálynál változó. Elmondható hogy aki hozzájutott gyerekkorában az fogyaszt, aki szegényebb rétegekből jön az nem.

A fogyasztói árak nagyon magasak, a tej drága, akár 800-1000 ft litereként, nagyon kevés és rossz minőségű sajt van, illetve vajat is meglepően nehéz találni.

A szülők nagyon törekedne arra hogy a gyerek sok tejet joghurtot fogyasszon mivel azt gondolják, ez segíti őket nagyra nőni.

3-as vagyok vagyok megint.

Kedves Kérdező, az alternatív tejeket és vegán megoldásokat illetően sajnos nincs infóm, mondjuk hozzá kell tennem, hogy kb. 10 éve voltam utoljára Japánban, és ha beszélgetek is japán emberekkel, ilyen téma nem merült eddig föl.

A péksütikről viszont tudok még mesélni.

Japánban szinte minden péksütit ömlesztve "pan" néven hívnak, ami spanyol szóból jött, és kenyérnek fordítják, de szerintem nagyon messze áll az általunk ismert kenyértől, inkább kalács az, mert puha, foszlós, és édes.

Ami szeletelt kenyeret lehet kapni, az is ilyen.

Az is meglepett kint, hogy nagyon kis kiszerelésben is vannak kenyér szeletek, pl. 2 vagy 4 szelet egy csomagban.

A "pan"-nak aztán sok féle verziója van, legnépszerűbb a "meron pan" ("dinnyés kenyér"), de ennek nem sok köze van a dinnyéhez, max kicsit olyan az illata, és szerintem eszméletlenül cukros, pedig én szeretem az édeset, de az nekem sok volt.

Mondjuk ha ezt nem is szerettem, de sok egyéb japán péksütit igen, pl. volt ilyen kakaós kalács, meg epres krémmel töltött piskóta, azokat gyakran vettem. Mondjuk azért időnként hiányzott a sós kenyér.

Érdekes "péksütik" is vannak, pl. félbevágott (édes) buciba töltött yakisoba (pirított tészta). Mondjuk azt én szerettem, de elsőre furának hangozhat.

4-es vagyok.

Nem igazán. Nem csak azért nem isznak mert nem tudnak, hanem mert nem akarnak. Igazából egy teljesen másik civilizáció, más szokások, nem feltétlenül loholnak mindenben utánunk.

Persze a szójatej nagyon megy, azt nagyon szeretik mindenbe.

Kenyeret Ázsiában... Feladtam. Drága és rossz minőségű.

Más. Nagyon puha, picit édeskés, más textúrájú péksüteményeik vannak. A mi "bolti" négyszögletes kenyérnek a helyi változata megy, de az is inkább csak a nyugati mintát követő urbánusabb, világlátott társadalmi csoportokban.

Rizsből csinálnak párolt "zsemlét", mantou a neve, de azt sem eszik minden nap.

Más az étrendjük :D Amikor ott éltem, szó szerint minden nap ettem rizst, néha napi kétszer akár háromszor is.

Japánban kapható mindenféle tejtermék: tej, vaj, joghurt, sajt, elvétve túró, tejföl (horror áron :D).

Emellett a szójatej is elég elterjedt, de van rizstej, mandulatej, kókusztej is, bár nem olyan nagy választékban, mint a hagyományos tejtermékek.

Vegán cuccokat nem láttam, bár nem is nagyon kerestem.