Gyökércsapos korona készítésénél melyik esetben kerül felépítmény (borítókorona) a végleges korona előtt?

Nem borítókorona, öntött csapos műcsonk, mely esetben a technikus a kapott mintára megönti fémötvözetből a gyökérbe illeszkedő csaprészt és egyben vele a műcsonkot is, tehát azt a részt, amire maga a végleges korona kerül. Sztem ezt a műcsonkot érthetted borítókoronának. A másik opció egy gyári csap,

mely esetben az orvos egy csonkfelépítóanyaggal építi fel a csap köré a csonkot és erre kerül rá a végeleges korona.

Mindkettőnek van indikációs területe, de az öntött csapos műcsonk gyakoribb az idősebb fogorvosoknàl, mert a gyári csapok csak később kezdtek el elterjedni, a 40 alatti fogorvosok inkább a gyári csapokat részesítik előnyben.

Nem, most csak egyre jobban kevered: a felépítmény az maga a korona minden esetben, bár néha az öntött csapra is ezt mondják. A korona nincs egyben semmilyen csappal.

A gyári csap, az amit a fogorvos a kereskedőtől megrendel és egy ülésben előkészíti a csap helyét, beragassza, majd tömő anyagból csonkot készít (erre kerül majd a korona), erről lenyomatot vesz és elküldi a fogtechnikusnak hogy koronát készítsen belőle. A gyári csap leggyakrabban üvegszálas, de lehet fémből is (csavar szerű) - ezt viszont már ritkán használják, leginkább az idősebb fogorvosok.

Az öntött csaphoz a fogorvos előkészíti a csap helyét, majd lenyomatot vesz, és a fogtechnikus fogja kiönteni fémből a csapot, ami rögtön csonkkal is rendelkezik. A fogorvos beragassza a csapot, majd egy kis igazítás után újra lenyomatot vesz, ezúttal a koronához. Elméletben ugyan a fogtechnikus elkészítheti az öntött csapot és a koronát egyben, de ez azért elég kockázatos. Minden fogtechnikai munkát ugyanis a beragasztás előtt be kell próbálni, hogy megfelelően passzol, nem mozog, jól zár. Ugyanis ha valami hiba történik, akkor az egészet újra kell csinálni és ugye a fémet bármikor újra lehet önteni, a kerámia korona viszont nagyon drága és utólag már nem lehet korrigálni - vagyis menne a kukába a fogorvos vagy a fogtechnikus kontójára.

Egyébként azt hogy milyen csapra van szükség, azt a fogorvos kompetenciája felmérni a megmaradt foganyag alapján. Egyszerűbb helyzeteknél, ahol jelentős foganyag van, illetve hosszú gyökerű, nagy rugalmasságot igénylő fogakra (mint a frontfogak, premolárisok) az üvegszálas gyári csap a megfelelő. Az erősen destruált, íny alá szuvasodott, vagy nagy ráóerőt viselő fogakra viszont inkább az öntött csap a hasznosabb.

Valószínűleg csak elhibázta a hozzászóló és úgy értette, hogy a gyökércsap felső (ún. koronális) része kiáll a fogból. Egyébként vannak olyan helyzetek, ahol a nincs hely a kerámia borításra és ilyenkor (hátsó fog esetében) az öntött csapra nem csonkot készít a fogtechnikus, hanem fémkoronát. Főleg rendellenes harapásnál (mélyharapás) és régóta fennálló foghiányok esetén csinálják így.

Implantátum esetében a kihúzott fog helyére becsavarnak egy csavar szerű műgyökeret, aminek a tetejére a gyógyulás és csontosodás után egy csonkot csavaroznak. Erre kerül rá a korona. A felépítmény megnevezés nem egy konkrét dolgot jelent, hanem egy amolyan magyaros megfogalmazása a fogpótlás koronai részének (ahogy írtam, az öntött csap csonkját is szokták így hívni). Főleg olyankor mondják így, ha a csonk nem saját foganyagból készül, hanem teljesen a fogpótlás mű része, mint az öntött csapnál vagy az implantátumnál.