Milyen betegségre utal, ha egy felnőtt férfi alvás közben néha bevizel?

@ 11:29

Sztem te teljesen tanácstalan vagy.

1.) Kamuzol abban, hogy mást mondasz és megint mást (nem) csinálsz...:

-- "Hát tom h elv nem szégyen de én még a szüleimnek se mertem elmondani"

Ha tudod, hogy nem szégyen, akkor miért nem mondod el? Ezt mindjárt meg is válaszolom neked ugyanis...

2.) ...nem tudod, hogyan add be nekik a dolgot, ezért kínodban elbagatelizálod a módját:

-- „Helló megyek jogsit csinálni am hetente 1x-2x összepisilem magam éjszaka” vagy mi? :S Csak kiröhögnének sztem elég ciki."

Nem tudom, milyen szüleid le7nek, ha ugyanis rendes, jófejek, akkor simán meg tudnád azt csinálni, hogy odahívod őket egy este a szobádba, úgy hogy a tesók ne legyenek jelen...

"-- Apu, Anyu, egy számomra fontos problémámról szeretnék veletek beszélni, gyertek be a szobá(m)ba ekkor meg ekkor, és beszéljük meg, mert szeretném, ha segítenétek megoldani!"

...aztán ha bementek, elkezdheted...:

"-- Az elmúlt időszakban azt vettem észre magamon, hogy heti 1-2 éjszaka valami miatt bepisilek! Nem mertem szólni nektek eddig, mert szégyelltem, és nem tudtam, hogy kezdjem, hogy mondjam el nektek, de most úgy érzem, ez számomra egyre nagyobb probléma, és megoldásra, segítségre van szükségem. Legyetek szívesek vigyetek el egy urológushoz, hogy megvizsgálhasson, és ha nem ottlenn van a baj, akkor keressetek nekem egy pszichológust!"

...ez ugyanis nem fog magától elmúlni, ne is reménykedj benne. Ha 17 éves korodig nem múlt el, később sem fog, ez bizonyított tény, és csak az ostoba emberek várnak azzal, hogy "majd csak elmúlik...!" (Igen, a ráknak köszönhetően az ember élete majd csak elmúlik...nemsokára...! :-) )

Mi az a sok xarság, ami összejött? Mi okozza körülötted a káoszt?

Nincs kedved egy kicsit beszélgetni róla? :-)

A megoldást meg ne halogasd! Azért írtam, hogy segítsek neked, innentől azonban már csak rajtad múlik minden.

Üdv: EE

Tom h segíteni akarsz, tényleg köszi. De sajna elég sz@r viszonyban vok most a szüleimmel ez miatt van egy csomó szarság főleg. Ha most evvel így eléjük állnék akk tuti abból is kihoznák vhogy h én vok a hibás és szedjem össze magam mert ilyet az óvodások csinálnak :S És csak leégetném magam hülyének néznének :S

Am nincs erre vmi gyógyszer?? Mert én nem találtam de nem igaz h nincs.

Tom h segíteni akarsz, tényleg köszi. De sajna elég sz@r viszonyban vok most a szüleimmel ez miatt van egy csomó szarság főleg.

Hali ismét!

Azt nem tudtam, hogy "ennyire" xar a helyzet a szüleiddel, bár nem látok bele a kapcsolatotokba, tehát nem tudom megítélni, hogy ebből mennyi a valóság, és mennyi a sztereotípia (amit a fiatalok a szüleikről képzelnek, negatívan előítélkeznek).

Ez nem ilyen betegség, hogy beveszel egy gyógyszert azt' meggyógyulsz, és nem hinném, hogy a nem-e a szüleiddel kapcsolatos feszültség az egyik alapoka a pszichés problémádnak, ami miatt bevizelsz éjjel.

A 12:51-es hozzászólásomban már leírtam, hogy mi a javaslatom a megoldásra, és ezt veled kapcsolatban is fenntartom, meg a kérdező párjával kapcsolatban is.

Ha bebizonyosodik, hogy ez nem szervi probléma, akkor ez egyértelműen pszichés, és ha nem beszélsz vkivel a problémádról, ill. nem sikerül előcsalni azt az egykori élményedet, ami ezt okozza, és nagy vszséggel éjszakánként hatást gyakorol rád, bepisilés formájában megnyilvánul, akkor nem fogsz meggyógyulni, és ez főleg azért kellemetlen, mert 17 éves srác vagy, lassan már csajoznod kéne, de így nem fogsz tudni, mert kisebbségi komplexusod lesz amiatt, hogy folyton újraindul az éjjeli ördögi kör.

Én szívesen segítenék neked, de csak akkor tudok, ha beszélgetünk a problémáidról, ill. ha megbízol bennem s hallgatsz rám. Ha úgy érzed, lökést tudok adni neked a gyógyulás irányába, és eltökéled, hogy megfogadod a tanácsaimat, akkor keress meg >>priviüziben és add meg benne MSN/SkyPE-címedet.

Ha beleragadtál a tanácstalaságba, akkor fogd meg a kezem, és segítek! :-)

Üdv: EE

Én sem voltam ill vagyok bizonyos szintig, de megtanultam ezt kezelni. Azt hiszem te most vívódsz magadban, mert talán szeretnél változtatni, de félsz a változástól és az "ismeretlentől". De ha nem mersz, nem nyersz, és ha MOST nem veszed rá magad arra, hogy változtass, később sem fogsz, mert "gyáva" leszel meglépni, ami a te érdekedet szolgálná.

Nem az a megoldás, hogy visszahúzodsz a problémáid "kotorékába", hanem az, hogy kijössz onnan, és szembenézel a nagyvilággal, s megtanulod élni a magad életét.

Tudom, hogy neked ez így kényelmes, hogy "-- Kösz, inkább nem, mert csak... majd megoldom vhogy (nem fogod) vagy nemtom!" de akkor mikor fogsz élni?

Serdülőkoromban ismertem egy gyereket, fitymaszűkülete volt. Nem mert megnyílni senkinek sem, annyira szégyellte, mindig elfordult, de azért tudtuk, mi az ábra. Anyja majomszeretettel szerette, és ez így neki kényelmes is volt. Többször próbáltuk rávenni arra, hogy beszéljen róla, ill. hogy forduljon orvoshoz, anyja azonban kijelentette, hogy hagyjuk békén őt. Nem erősködtünk.

Nem telik el fél év, a gyereket kórházba vitték, méghozzá mentők. Az iskolaorvosa hívta ki, miután már több tanárnak feltűnt, hogy a srác egyre krónikusabban, de "furán jár" (fájdalmai voltak) és rosszul érezte magát. Nem akarta megnézetni a sulidokival, de végül megtört az ellenállása. Annyira nem akart orvoshoz menni, hogy a fitymája "belekövesedett" a makkjába (szmegmafelhalmozódás), annyira nem takarította, az anyja volt ápolónő létére meg 1xűen hülye volt, hogy ennyire védte. A gyereket körül kellett metélni, mert a fitymája menthetetlen volt, feltépés közben állítólag hisztisen sikoltozott, hiába minden fájdalomcsillapítás (pszichés alapú fájdalom) a makkján gyulladásos bevérzések voltak, kapott antibiotikumot, mert szeptikus lett (vérmérgezést kapott) a fertőzése. (A szmegma uis megköti a kórokozókat.) Az anya ellen eljárás indult. A gyerekről azóta sem tudunk semmit, csak a fejleményeket láttuk, és a végkifejletről értesültünk.

Kérdés az, hogy te mit akarsz? (most még válaszhatsz...)

1.) Olyan akarsz maradni, mint a srác, aki félt minden segítségtől, így aztán később magatehetetlenül sínylődött, amíg az iskolaorvos megoldásra nem vitte a dolgot, igaz, kényszerhelyzetből...??? (Te is megvárod, amíg kényszerhelyzetbe kerülsz? Mert akkor már nem választhatsz majd... most még azonban igen...)

2.) Szeretnél végre kijönni a kotorékból és meggyógyulni, hogy egy egészséges, boldog fiatal lehess?

Attól még, hogy beszélgetsz vkivel, nem történik semmi, ha te azt nem akarod, közben lehet hogy ő tudna segíteni, ha látod, hogy megbízhatsz benne...

Ha a beszélgetést választod mit vesztesz? Az egészségedet? A kényelmedet? A "boldogságodat"?

Persze, ez neked kell mérlegelned.

A segítséget felajánlottam, és tartom a jövőre nézve továbbra is. Más örülne, ha kapna egy kezet, amely segít kihúzni őt a partra. Te inkább megfulladsz?

EE

Köszönöm építő kritikádat, kedves Kérdező! :-)

Nem veszem sértésnek, amit mondtál. Sajnos, azt elismerem, hogy így írásban vmennyire rámenősnek tűnhetek egyesek számára, ezt nem tagadom. De nem nekem vannak problémáim, igen kényes kérdésben, tehát nincs okom görcsölni.

Azt glom te is beláthatod, hogyha MOST sem a párod nem lép, se nem a 11:29-es, akkor később sem fog beállni változás, mert az emberek nem olyanok, akik feladják a kényelmes rosszat az ismeretlen jó kedvéért, de még csak esélyt sem adnak maguknak arra, hogy meggyógyuljanak.

Ha gondom van, azonnal kezelnem kell, kben elfajul, erre már rájöttem. Nem könnyen változtattam, de kaptam egy lökést és sikerült, mert mertem. Ti ezek szerint még nem

mertek. Ha ti nem akartok változtatni azon, amin lehetne, és nem akarjátok észrevenni a lehetőséget a változtatásra, nem kötelező. De az óra csak ketyeg... és ketyeg... és ketyeg... az időtök a boldog, egészséges életre pedig egyre csak kevesebb... kevesebbb... és kevesebb... mert fogy... és csak fogy... és csak fogy...

Lehetek akármennyire is ellenszenves, meg rámenős, akár még görcsös is... a tények attól még tények maradnak... Van két ember, aki éjszakánként bevizel, és ez zavarja őket, de túl bátortalanok ahhoz hogy lépjenek a saját érdekükben.

Ha a párod nem látja be záros időn belül, hogy neki is segítségre van szüksége, de a 11:29-es srác sem... később sokkal nehezebb leszokni a rossz beidegződésekről, ahogy a dohányzásról sem könnyű. Az esetek zömében azonban történik valami rossz, ami majd RÁKÉNYSZERÍTI arra, hogy megoldassák a problémájukat. (szívtáji szorító fájdalom ~~ dohányzás, stressz,... >> életmód-változtatás...?)

=======-=======-=======

Én inkább magam megyek orvoshoz, MEGELŐZNI a további szövődményeket, ha tapasztalok vmi gyanús jelet magamon, minthogy a mentő vigyen be kényszerből. Lelkileg az nekem sem mindegy...

=======-=======-=======

Summa summarum a ti döntésetek, mennyi időt tölthetnétek boldogan és egészségesen, mint szomorúan, feszengve, problémákkal küszködve. És a szövődmények kezelése később sokkal többe fog kerülni anyagilag is, mint most, ha adnának maguknak egy esélyt a gyógyulásra, és megelőzni a további szövődményeket.

:-o Ha én ellenszenvesnek tűnök, ez ellen sajnos nem tudok tenni... forduljatok bátran pszichológushoz, ill. használjátok a 05-18 12:51-es hszsomban foglaltakat, de ne évek múlva, hanem MINÉL HAMARABB!!! Ha így sikerül mielőbbi cselekvésre bírni magatokat, akkor úgy glom tökmind1, mennyire vagyok nektek ellenszenves, rámenős, vagy nevezz, aminek akarsz..., már megérte "ilyennek lennem" veletek. :-)

Üdv: EE

27 éves lány vagyok és ugyanaz a problémám,iskoláskororomban naponta kétnaponta mostanában szerencsére már csak ritkán fordul elő,végigjártam az összes létező orvost ez ügyben,igaz csöppet égő volt de inkább égjek egy kicsit mint hogy életem végéig ettől szenvedjek,szóval miután az összes ehhez kapcsolódó orvost végigjártam (háziorvos,nőgyógyász...)megállapították hogy testileg semmi bajom,így végül pszichátriára küldtek(nem beszélget csak gyógyszert ír fel!)azt hiszem melipramint írt fel(már rég volt)napi 3-4 tabletta el is mulasztotta teljesen de olyan lettem tőle mint egy robot,érzéketlenné váltam,nem érdekelt semmi,mintha csak testem lett volna,párom ki is akadt tőle azt mondta inkább hagyjam abba a szedését lessz ami lessz,így most már nem szedem de ennek ellenére már csak ritkán fordul elő(1-2 havonta).

Szerintem ami segített hogy vége lett a suliknak ahol rengeteget piszkáltak kiközösítettek,(nem e-miatt,erről nem tudtak),most van egy nyugis munkahelyem,nagyon rendes a párom,például minden nap megmasszírozza a hátam és a talpam,szerintem ez is segít(mert régebben természetgyógyász talpmasszázst javasolt).

Szóval szerintem a viszonylag stresszmentes élet,a megértő,segítőkész pár,megértő szülők..ezek sokat javítanak az állapoton-tapasztalatból beszélek.

Remélem tudtam segíteni.

Szerintem a posztoló barátjának, és a hozzászóló 17 évesnek is orvoshoz kellene menni, és ha nincs fizikai elváltozás, akkor pszichológushoz. A 17 éves hozzászólónak csak az elmondottak alapján is bőven van oka bepisilni: rossz a viszonya a szüleivel, és mostanában zavaros az élete. Bepisilni 17 évesen egyébként ezen túl valóban ciki, leginkább ezért kellene elmenni orvoshoz.

Nem értek hozzá, de a bepisilés állítólag az esetek többségében pszichés eredetű.