Melyik műtét típust lenne érdemesebb választanom?

A hazamenetelt egyátalán nem befolyásolja bármelyik módszert is alkalmazzák.Megfigyelésre mindenképp benntartanak legalább 1 napot .

Viszér miatt a herét műteni,már a súlyosabb kategória .

Ha nem szükséges az altatás akkor ne legyen altatás. Az árt a szervezetnek, akkor altatnak csak, ha szükséges és másképpen nem tudják meg oldani vagy gyerekeknél.

Helyi érzéstelenítővel történik a visszérműtét, tehát deréktól lefele is fogsz érezni, csak azon a területen nem ahol műtenek. Az alhasadba történik a műtét és nem a heréknél. A heréidhez hozzá sem nyúlnak. Ez nem a here betegsége, hanem a vénáké.

Így is úgy is bent fognak tartani 1-2 napot műtét után. Altatásnál végképp. Altatásnál 100% hogy kapsz katétert, mert aznap biztos nem fogsz felkelni az ágyból. Helyi érzéstelenítős műtétnél nem lesz katéter, ott mondhatod, hogy nem kérsz, a másiknál nem mondhatod.

Szóval, ha altatást kérsz készülj fel, hogy egész nap feküdni fogsz és a katéter is benned lesz valószínűleg. Az érzéstelenítős műtétnél fel fogsz tudni kelni, magadtól pisilni, de ugyanúgy bent fognak tartani, mert megfogják például nézni a sebet.

Én helyiérzéstelenítést választanám, ha meg adták a lehetőséget. Altatással több a komplikáció, mint anélkül. A műtéteknél sokszor nem is a műtét a veszélyes, hanem az altatás. Ez amúgy egy rutin műtét, altatás nélkül. Altatásnál készülj fel, hogy intubálni is fognak és amikor felkelsz fájhat 1-2 napig a torkod is, szóval műtét előtti napon ne dohányozz, ha dohányzol, mert az jobban elősegíti. Illetve szívószálas inni való legyen nálad, hogy könnyebben tudj inni.

Szóval az altatásnak igazából csak hátrányai vannak, az érzéstelenítőnek nem. Most ébren vagy. 10 perc lesz az egész műtét. Félni nem fogsz izgulni sem. Mivel nyugtatót adnak minden műtétnél szóval.. Kába is leszel, az is lehet, hogy kicsit be is alszol, de azt már magadtól teszed és nem fognak vele foglalkozni. Látni semmit nem fogsz mert eltakarják.

Remélem segíthettem.

Nekem altatásban csinálták Debrecenben 2008-ban. Tőlem nem kérdezték meg, hogy hogyan szeretném, altattak és kész. Nem sok mindenre emlékszem, betoltak a műtőbe, rám tették a maszkot és egyből filmszakadás volt, majd a betegszobában tértem magamhoz. Akkor 36 éves voltam. Emlékszem az orvosom nem szerette azt a kifejezést, hogy "rutin műtét" bár ez annak számít. Ez a baloldali visszértágulat elég gyakori jelenség. Ez egy kis műtétnek számít, köszönhető ez a mai modern endoszkópos eljárásnak. Három pici heg marad a műtét után amiket ma már csak nehezen találok meg.

Próbálnék valamilyen hasznos tanácsot adni, abban a kérdésedben, hogy melyiket is válasszad. Én azt mondanám, hogy az altatásost. Valóban azt mondják, hogy az talán veszélyesebb mint maga a műtét és ez bizonyára így is van. De ha nincs különösebb egészségügyi problémád, nem szedsz különösebb gyógyszereket,nincs rizikófaktorod, nincs magas, vagy alacsony vérnyomásod akkor szerintem az altatás egyszerűbb lesz.

Bár azért jelzésértékű volt amikor az altatóorvosnak előre akartam boritékot adni, nem fogadta el.Azt mondta , hogy majd csak ha már fel is ébredtem... Akkor az ott elég kijózanító megjegyzése volt...

Viszon a helyi érzéstelenítő sem egy "sétagalopp". Az ember gerincébe tűt szúrni... hát ...Tudom ez is "rutin eljárás"....Engem ez inkább frusztrálna...

De ha már itt tartunk azért engedjétek meg, hogy pár szót említsek magamról. Hiszen életem egyik legnehezebb időszaka volt 2007-2011.Azon túl a leg tanulságosabb is. És mivel az emlékek idővel megszépülnek így különösen szívesen osztom meg pár szóban az akkori történéseket.Hihetetlen és megrázó volt, de tényleg....

Ígérem nagyon lényegretörő leszek....

(Nem vagyok flúgos(!!!), hogy itt leírom az életem egy szakaszát, jelenleg éjjszakás műszakban dolgozom egy vegyi üzemben és hál istennek van időm, és a kérdés feltevőről saját esetem elevenedett fel és olyan tanulsággal szolgálok, hogy meglátjátok érdemes lesz pár percet rám szánnotok, nem egy hétköznapi eset az enyém...)

2007 szeptemberében egy óvatlan pillanatban, nem voltam elég körültekintő egy kétágú létrával akartam felmenni a padlásunkra amit nem nyitottam szét, csak neki támasztottam a feljárónak és mivel ez benn van a lakásban egy laminált padlójú szobában, még rongyot is tettem a létra alá, hogy ne karcoljam az új lamináltat. Szóval már majdnem felértem a padlásra amikor a létra kicsúszott alólam és én 3m magasról hanyat estem a létrára, aminek a fokai alatt még acélhuzal is volt erősítés gyanánt.

A lényeg: eltörött a gerincem. Hála az őrangyalomnak nem bénultam le, bár meg sem bírtam mozdulni, 1,5 órán keresztül feküdtem a létrán míg elvitt a mentő....3 hónap fekvő gipsz , majd 3 hónap merevítő mellény , februárban már dolgoztam...Kompressziós csigolyatörés, két csigolyám összepréselődött, de kihúzatták a gerincem és úgy gipszeltek be....

Ezt csak érdekesség kép írtam le. Szóval amikor már túl voltam ezen akor hívtam fel a Kaáli Intézetet időpontot kérni. Ez volt 2008 tavasza.

Már két év telt el azóta, hogy feleségemmel úgy gondoltuk hogy most már "jöhet a gyerek". De nem jött!!!

A feleségem tudott a herevisszértágulatomról, de nem hitte el, hogy ez bármi féle problémát jelenthet. Én sem voltam annyira megijedve, hiszen az egyik urológus azt mondta , hogy lehet gyerekem, csak nekem ez nehezebben fog majd menni......

Addig amíg a Kaáli Intézetbe eljutottunk, addig megvolt a sperma vizsgálat, műtét...kontroll....

Sajnos a műtét nem mindenkinél hoz látványos eredményt,ez sok mindentől függ, életmód, kor..stb. de kötelező beugró a Kaáli Intézetnél.

Nekem továbbra is alacsony sejtszámom maradt így az andrológus megírta a belépőt a lombik programhoz. Annak is egy speciáli fajtájához amit úgy hívnak , hogy ICSI.

(Félve kérdeztem meg tőle búcsúzáskor, hogy a lombikhoz van elég spermám? Ő megnyugtatott, hogy igen van, oda elég tíz darab is...)

Két sikertelen lombik és megannyi testi - lelki megpróbáltatások után(a testit az injekciók beadására értem, programonként két hétig napi két injekció a feleségem hasába, amit én végeztem el....)szóval ezek után történ egy olyan dolog ami nyílvánosságért kiált.

Tehát a dokinknak még adtunk egy utolsó lehetőséget, úgy voltunk a párommal, hogy ha a harmadik lombik sem sikerül akkor Kaáli Intézetet váltunk. Irány Győr...

De egészen véletlenül a Kali folyosóján összetalálkoztunk a feleségem egyik kolléganőjével.

Ő adta meg Dr.Valicskó Viktória belgyógyász diabetológus telefonszámát.Ajánlotta, hogy feltétlen keressük fel.

Kiderül, hogy a feleségemnek pajzsmirigy gyulladása van, ami hormonzavart okoz. A szervezete termeli a sárga antitest hormont ami akadájozza a megtermékenyített petesejt megtapadását a méhfal nyálkahártyáján...

Vagyis végig csináltun két lombikprogramot úgy, hogy a Kaáli Intézet a feleségemet meg sem vizsgálta. A feleségemről nekik elég volt csupán annyi információ, hogy van rendszeres havi ciklusa. És mivel nekem alacsony volt a sejtszámom így engem kiáltottak ki "főbűnösnek".

2010 őszén tértünk vissza a Kaáliba. Addigra túl volt a feleségem egy féléves gyógyszeres kezelésen, 10kg-ot fogynia kellett( diéta, szobabicikli, gyógyszer).

2011.március 7-én volt a punkció,( a punkció előtt 36 órával este 11órakkor kell beadni az utolsó injekciót. Ezt egy étterem parkolójában az autónkban adtam be a feleségemnek, mert éppen osztálytalálkozón voltunk, haza indulás előtt....) rá két napra megtörtént a transzfer(a hideg is kiráz)...És november 24-én megszületett a kislányom. Egy csodálatos gyerek. Néha eszembe jut, hogy ha a természeten múlik akkor Ő nincs...Erre nincsenek szavak..

Nem akarok ítélkezni. Hálás vagyok a dokinknak, Ő is a tudása legjavát adta, és sikerült.

De akkoriban a diabetológia még gyerekcipőben járt a Kaáliban....

És láss csodát 2014-ben spontán terhesség után megszületett a kisfiam is. A sors másik ajándéka.

A feleségemmel nem akartunk elhinni, hogy ilyen van....

Dr.Valicskó Viktória azt mondta: Köszönjük meg a tesónak. Az első terhesség után olyan hormonok maradtak a feleségem szervezetében ami segítette a spontán terhességet....

Hát ennyi lett volna, így éjjszakás műszakban.

Remélem tanulságos volt. Köszönöm mindenkinek a türelmét és figyelmét azoknak aki végig olvasták.

Én még most is az altatást preferálnám a kérdést feltevőnek, és kívánom, hogy ne legyenek problémái a gyermekálldás terén....

"Viszon a helyi érzéstelenítő sem egy "sétagalopp". Az ember gerincébe tűt szúrni... hát ...Tudom ez is "rutin eljárás"....Engem ez inkább frusztrálna... "

Hereviszér műtétnél nem fognak gerinctől lefelé lebénítani. Több videó is van viszérműtétről a neten. Nézz meg egyet. Ez helyi érzéstelenítéssel történik. Sokkal jobb, mintha gerincedbe szúrnának érzéstelenítőt illetve altatnának.

Az altatás sosem jó. Természetesen, ha szívműtéted van, vagy epekő műtéted akkor altatás! De ilyen jellegű műtéteknél, felesleges a szervezetet ilyen műveletnek kitennie illetve veszélyeztetni magadat.

Nem a gercinben érzéstelenítenek! Hasadba szúrnak szurit és azt a területet nem fogod érezni. Nem is fognak mélyre vágni.

Tessék itt egy videópéldául róla, hogy többet tudj.

https://www.youtube.com/watch?v=ADwhczdrhR8