Segitseg! Gombas a peniszem?

Köszönöm, jól alszom. Ne azért fogadd el véleményemet, hogy nekem imponálj, hanem hogy magadat megmentsd egy ballépéstől. Hogy most te sérelmezed, hogy szerinted ezt durván értem el, szerintem ha jól jársz, lényegtelen. Egyébként meg úgy gondolom, hogy a #3-as kommentem teljesen normális volt, mégsem éreztetted azt, hogy megfontoltad. Viszont ha felnőtt lennél, tudnád és ismernéd a felelősség kontra felelőtlenség fogalmát. A fórumok olyanok, hogy mindenki mindent ír, orvos 98-99%-ban nincs köztük, az meg ha te elszúrsz valamit, senkit nem fog érdekelni, a tanácsot osztó pedig mosni fogja a kezeit. Sajnos, jobb ha hozzászoksz, hogy ilyen a nagybetűs ÉLET, a túlzottan mimózák pedig maguk rontják el a saját boldogulásukat.

És ugye 15 éves vagy, még gyerek. Tudom, te most tiltakozol ellene, én is tiltakoztam. Az idő majd igazolni fogja ezt nálad is. Nem gáz az ősnek szólni, hogy gond van odalenn, más kérdés, hogy te miért gondolod ezt!? Volt itt a fórumon egy 13 éves fiú. Az itteniek ellátták "jótanáccsal". A többségük természetesen ezt privát üzenetben tette ezt meg, és aki abban a dologban részben ludas volt, most a te topikodban is jelen van. Ő is gáznak érezte szólni anyukájának, hogy le volt tapadva a kukiján a bőr. Az itteni ismeretlenek tanácsaira hallgatott ő is, neki is ez tűnt az egyszerűbb útnak. Csakhogy berepesztette a saját fitymáját, és kétségbe esve rohant anyukájához, aki kénytelen volt a sebészetre vinni a gyereket, miközben eléggé mély lelkiismeret-furdalása volt, és önmagát vádolta elsősorban a történtekért. Itt elég rendesen ki is osztotta azokat, akik ilyen módon bántották a gyermekét, és azt kell mondjam, igaza van. A gyógyszer nem játékszer és nem gyerek kezébe való, főleg úgy, hogy nem ismeri a hatását, és nem tudja, hogy hogyan is hat az! Volt már itt olyan is, akinek a kenőcs nem volt jó a fitymájára, annyira kiszárította, kirepedeztette a bőrt, hogy azt már csak a szike oldotta meg, na én pont ezt nem akarom, hogy megéld! Csak ugye, ez tégedet hol érdekel? Te azt hiszed, hogy neked támadok, pedig ez valójában nem neked szól, hanem a szándékodnak, ami mellett te itt néhány ismeretlen ember hatására döntöttél, korántsem meggyőződve arról, hogy helyesen, én mindössze erre hívtam fel a figyelmedet, és adtam hangot annak, hogy ezt te helytelenül teszed. Te sértve érzed magad és megfosztottnak "a könnyebb út" által kecsegtetett gyors gyógyulás érzésétől, ezért kezdtél kötözködni velem az imént csalódottságodban, amire rájön még a tini léted is, hogy a felelős felnőttnek úgysincs igaza, amiről viszont te magad sem vagy meggyőződve. Én azt mondom, ilyen témában járj a biztos úton, és hidd el, még mindig jobb, ha szólsz a szüleidnek, 18 éves korodig egyébként is ők felelnek érted!

Majd ha apuka leszel, megérted miről írtam itt most fentebb neked, addig elnézem, hogy te ezt az írásbeli segítségemet, rád intésemet a személyed elleni támadásként aposztrofálod. Megértelek, de ez itt a te szempontodból lényegtelen. Majd ha felnőtt leszel, nem pedig lázadó tini, te is megérted, hogy nem mindig a gyorsabbnak és rövidebbnek tűnő út vezet a célba. Jó éjt.

"Rendben, en aterzem a sulyat az egesznek, de most kepzelje magat az en helyembe. Hogy menjek oda a szuleimhez? Mit mondjak?"

Az ezzel a baj, hogy addig, amíg a "hogyan"-nal foglalkozol, addig számodra nem a "mi" lesz a fontos, azaz, az érzéseid, amit te jelen esetben megszégyenülésként, szégyenlősségként fogsz fel, elvonják figyelmedet a lényegről, arról, hogy baj van, amit orvosolni kell. Nem az számít, hogy hogyan, hanem az, hogy egy bátor fiatalember vagy, aki nem hagyja, hogy egy ilyen dolog megfélemlítse. Ha nem szégyellsz most egy picit még "gyereknek" maradni, akkor egy mesebéli példával élve: "A félelem mint főgonosz" most röhög a markába, hogy a markában tart téged. Ilyenkor a gyerekek nyelnek egy nagyot, vesznek egy mély levegőt, és hangosan kijelentik, hogy: "Nem! Én nem félek! Nem félhetek a félelmeimtől!" Ezt elismétlik még néhányszor, majd megteszik, amitől addig féltek. Látnád őket, milyen büszkék magukra utána! :)

És erre te is képes vagy! Elhiszed nekem? :)

"On mit mondana? de meg is mit mondjak a szuleimnek, hogy allitsak oda?:(Tudom, jon a valaszra, hogy: "az igazat"."

Így van! Az igazat. Ne akarj minél több cécót rárakni, ne adj magadnak esélyt arra, hogy túlbonyolítsd az egyszerűt. Minél kevesebb a dekoráció, annál egyértelműbb a lényeg. Érezd magadat felszabadultnak, bátornak, nyelj egyet, mély levegő, menj oda és mondd el annak a szülődnek, akivel jobb kapcsolatban vagy, hogy mi a baj! Érezd azt, hogy cseppet sem kellemetlen az egész! Motiváld magad! Megcsinálod!

Természetesen szurkolok majd. És nem haragszom. :)

Betudjuk annak, hogy tini vagy, és féltél! Rendben? :)

Ne csak próbáld elmondani, hanem mondd is el. És nem lesz kínos. Ha szülő leszel, te is ezt várnád majd a saját fiadtól, hogy őszintén szóljon, ha valami gond van. Akkor is, ha az szerinte kínos, ugyanazért, amiért most még te is ezt gondolod!

Én is voltam a te cipődben, és nagyon sokáig nem foglalkoztam a péniszem gondjával, jobban féltem, mint te most az orvosoktól, és hidd el, nekem is volt valaki, aki felnyitotta az én szememet, szóval ne gondold, hogy nem tudom, mit érzel, és hogy nem értelek meg!

A bajoddal a bőr- és nemibeteg-gondozóba menjetek. Ha ilyen itt nincs, (de csak ha ilyen tényleg nincs), akkor inkább a bőrgyógyra menjetek, mint az urológiára! Légy bátor és nyugodt, akkor csak egy picit lesz szokatlan, hogy meg kell mutatnod a fütyköst a dokinak! Ki fogod bírni. Te is képes vagy rá, hogy megőrizd a nyugalmadat!

Köszönöm jókívánságaidat! Az első lépést már megtetted önmagadért azzal, hogy beláttad, amit nem akartál. Ha ezzel is megbírkózol majd, elmentek és meggyógyulsz, valóban lesz miért büszke lenned magadra, kedves Kérdező! :)

:)

Majd szólj, ha túl vagy egy-egy lépcsőfokon, és mik a fejlemények! Rendben? :)