Miért nem tudják egyesek megérteni, hogy én már elfogadtam magam inkontinensnek, és nem akarok se fájdalmas vizsgálatot, se fájdalmas műtétet? NEKEM így ez most így JÓ!

Egész életemben, gyermekkoromtól kezdve bepisiléses problémáim voltak. Amikor iskolába mentem, akkor már vissza voltam téve pelenkába. Nehéz volt ugyan, de elfogadtam így magam. A szüleim nem vadbarmok voltak, mint ahogy sokaké, hanem nagyon is figyeltek arra, hogy nekem ne okozzanak fájdalmat. Amikor hólyag-tükrözést akart mindenáron csináltatni az egyik orvos, aki a fejébe vette, hogy ő majd kikezel, akkor ők inkább kifizettek egy CT vizsgálatot.

Jelenleg az a helyzet, hogy elvileg műtéttel stimulálhatóvá tudnák tenni a záróizmaimat, de nem vagyok pontosan biztos a részletekben. Nemrég volt egy PetCT-m, más okból kifolyólag, igazából apukám fizetett be szűrővizsgálat címen anyukámmal együtt minket…

Teljesen egészséges vagyok ezen a problémámon kívül, elfogadtam, és a barátaim is elfogadnak engem ilyennek, és már barátnőm is volt, aki szintúgy elfogadott. Sajnos szakítottunk, mert kimentek a szülei külföldre.

Az kérdésem az:

Miért nem tudja elfogadni a sok okos-tojás, hogy nekem ez így jó? Miért erőszakoskodnak, hogy márpedig nekem az lenne a jó, ha…. meg hogy márpedig milyen dolog már ez, milyen undorító, stb…. Hát kérem szépen, nem kell a közelemben lenni, nem kell szeretni, lehet utálni is, de be kéne látni már végre, hogy ez az én döntésem, az én életem, és ha nekem rossz lenne, értitek, SZÁMOMRA gondot okozna, akkor belemennék valamilyen terápiába. De mivel nem okoz gondot, így nem fogok azért magamnak fájdalmat és kínlódást okozni, mert egy másik embernek nem illik bele a döntésem a világképébe és valamiért frusztrálja őt, hogy én nem fogadom el azt, ami szerinte számomra a JÓ lenne! Nagyon fel tudom húzni magam az ilyesmin. Senkinek nincs joga megmondania nekem hogyan éljem az életemet!

18f