Mit tehetnék, hogy ki jöjjek ebből az állapotból? Szorongásaim vannak, félek, félek az emberektől is, nem szeretek nagyon társasági helyekre járni.

Nagyon sok minden közre játszik nállam abban ,hogy ilyen vagyok/ilyen lettem.

Én egyfajta másik világban élek, nem igazán érdekel a körülöttem lévő világ.

Iskolába se merek nagyon járni mert nem érzem magamat túl jól. Vannak emberek akik piszkálódnak és nem merek nekik visszaszólni. Némelykor szédülés szokott rám jönni és van olyan,hogy úgy érzem nem nagyon bírok odafigyelni más dolgokra mert olyan mintha lefagyna az agyam. Sokat számítógépezek. Vannak dühkitöréseim,sokat idegeskedek, sokszor olyan vagyok mint egy idegbeteg, rúgdosódok,ütök.

képes vagyok nagyon behisztizni ha nekem vmi nem tetszik (fiú létemre)

Szarul érzem magamat mert húgom és unokatesóim már kijárták a középiskolát és megvan az érettségijük pedig mindhárman fiatalabbak mint én.

Félek a feladatoktól amiket rám akarnak bízni.

Félek attól is,hogy nem lesz belőlem semmi és az utcán fogom végezni. Sajnos lusta vagyok nagyon, a tanulást is hanyagolom. Képes vagyok a barátaimat is megbántani, nem egyszer van olyan,hogy a legjobb barátomat bántom meg vmivel, és összeveszek vele. Féltékeny vagyok sok fiúra akik beszélgetnek barátnőmmel. Nem nagyon merek az utcán lenni, éjszaka és este meg mikor megyek vmerre vagy haza akkor bevagyok tojva.