Szerintetek érdemes lenne abbahagynom a tesztoszteron-gyógyszerem szedését?
Pár éve egy betegséget diagnosztizáltak nálam, amitől a természetes tesztoszteron-termelésem a 0-hoz közeli, így csak néhány éve kezdtem el kamaszodni, a gyógyszerem szedése óta (húszas éveimben járok amúgy). Az LH/FSH termelésem normális, de az említett genetikai betegség miatt ezek valahogy nem tudják aktivizálni a tesztó és a spermiumok termelését.
Arról van szó, hogy már nem látom értelmét szedni. A következő kontrollnál el is mondom majd a dokinak (sajnos csak decemberben lesz). Ugyanúgy megmaradt a szociális fóbiám, a rossz közérzetem és az energiahiányom. Izmosabb úgyis csak akkor lennék, ha edzenék, vagy sportolnék valamit, és nem akarok barátnőt sem. Utóbbi okból meg akarok szabadulni a szexuális vágyamtól. Nem mondom, hogy régen aszexuális voltam, de nem éreztem semmilyen motivációt az ismerkedéshez, és vissza szeretném ezt kapni, mert úgy érzem, csak akadályoz, sokkal jobb lenne nélküle. Továbbá én nem látom, hogy a gyógyszernek bármi pozitív hatása lenne azon kívül, hogy megszűnt a vérszegénységem. Szerintetek megérné abbahagyni?
válasza: válasza:Most nem bántásként, de ahogy értelmeztem ezenkivül, van még egyébb lelki próblémád is. Gondolom ajánlották már, hogy keres fel egy szakembert. Megértem, hogy rossz orvostól orvosig járni, de szerintem segítene. Legalább az, hogy megtud beszélni ezeket a próblémákat. Vagy egy őnsegítő csoport. Még a neten is találhatsz ilyet. (más okokból, de én is jártam és nagyon sokat segített nekem a dolog. Kiegyensúlyozottabb lettem, és megértettem, hogy végül is nincs velem gond)
Én azt tanácsolom, hogy szed tovább, mert akkor az ösztrogén fog termelődni, és félő, hogy a külső női nemi jegyek fognak dominálni. Például kebleid nőhetnek, és egy köztes állapotban ragadsz, ami rosszabb lesz, mint a jelenlegi helyzeted.
Az ismerkedésre kitérve szerintem a betegséged miatt van egy kis félsz is, amit megtudok érteni, de elöhet még a te életedben is azaz érzés, ami nem pusztán kémia.
Ha szeretnél valakivel, keres megnyugodtan priviben. Szivesen meghalgatlak.
válasza:Tegyük ezt tisztába, kérdező! A tesztoszteron ugyebár férfihormon. A legtöbbünk ismerete ennél a pontnál ki is fullad, hiszen nem szokták elmondani: Pedig ez felel a küzdeni tudásért, a munkakedvért, a tennivágyásért, az alkotói lázért, stb. Kis egyszerűsítéssel: ez viszi előre a világot!
Biztos, meg akarsz tőle szabadulni?
Köszönöm az eddigi válaszokat!
#1:
Igazából nincs túl nagy különbség. Annyi, hogy most már nő a szakállam, mélyebb a hangom, és valamivel férfiasabb kinézetű az arcom (mondjuk már nem egy 14 éves, hanem egy 18 éves arca). Ha abbahagynám, legalább nem kéne borotválkoznom, a hangom nem hiszem, hogy sokat vékonyodna (ha már mutálni kezdett, 22 éves koromban :P ), és legalább nem kopaszodnék. (Pár hónapja vettem észre, hogy elkezdtem egy kicsit.) Talán egyedül a vérszegénységből lenne gond. Nem mondom biztosra, hogy megérné, de gondolkodok rajta (endokrinológusommal mindenképp megbeszélem).
Sehery Sery:
"Most nem bántásként, de ahogy értelmeztem ezenkivül, van még egyéb lelki problémád is."
Így van, szociális fóbia. Vannak azért barátaim és haverjaim/ismerőseim is, de ahol tanulok, ott nem igazán, és ők sem nagyon érek rá. Ismeretlenekkel meg valahogy nincs kedvem beszélgetni.
Voltam egyébként idén egy kommunikációs tréningen (2x3 óra volt), akarok majd még menni, ha lesz rá pénzem. Meg töltöttem le önsegítő anyagokat is. A fő gondom igazából, hogy nehezen megy a suli, amivel így le vagyok maradva.
Az ösztrogén tényleg rizikós, a dokival majd még megbeszélem ezt. Vannak már anti-ösztrogének pl.
"Az ismerkedésre kitérve szerintem a betegséged miatt van egy kis félsz is"
Igen, ezen már gondolkoztam, hogy amúgy is kialakult-e volna a szoc.fóbiám, vagy ez közvetlen következménye a hormonzavarnak? Mindenesetre még mindig megvan, úgyhogy nem biztos, hogy összefügg a kettő. Nem is az a fő baj, hogy félnék ettől, hanem egyszerűen nincs motivációm az ismerkedéshez (és így a hosszútávú kapcsolatokhoz sem). Annyi a különbség, hogy már van bennem nemi vágy is, míg régebben nem igazán volt. Ezért lenne jól ettől megszabadulni, mert úgysem leszek társasági ember. Ha kigyógyulok a szoc.fóbiából, akkor sem. Annyi, hogy akkor nem leszek ideges, ha véletlenül mégis idegeneknél kell valamit kezdeményeznem (pl. munkaügyben, stb).
Miquel:
Az energiaszintemben igazából nem érzek nagy változást (engem is meglepett). Amik utóbbit befolyásolják nálam, az inkább a normális kajálás, és a rendszeres alvás. Plusz a testmozgás, de a futás a gyógyszer előtt is menni szokott. Csak nem jártam rendszeresen, de újra elkezdem, normálisan.
Az is eszembe jutott, hogy csak tartok mondjuk fél év szünetet, aztán újra elkezdem, ha tényleg rossz a hatása.
válasza:Decemberben megyek csak kontrollra, addig kicsit csökkentem a tesztoszteron adagját, már érzem a hatását valamennyire, de még bőven van erekcióm.
Ha az egyéb dolgok miatt (vérszegénység, energiahiány) nincsen rizikó a doki szerint, akkor abba fogom hagyni.
Társaságom most sincs, de rájöttem, nincs is rá annyira szükségem, csak a társadalmi nyomást érzem inkább. Az a néhány barát és haver elég nekem, csak sajnos ritkán találkozok velük, új embereket megismerni pedig nincs motivációm. Tanulással amúgy jobban állok most.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!