Hogyan tudnám elmondani otthon, hogy szeretnék "visszatérni" a fecske alsó viselésére?
Kb. 13 éves korom óta boxert hordok, és egy éve megtaláltam egy pár régi fecskémet, felpróbáltam, és hirtelen rádöbbentem, hogy "basszus, hiszen ezt sokkal jobban szerettem, még most is tök jó, kényelmesebb is" stb. Ezután beraktam őket a szekrényembe - mintegy célzásból persze -, hogy hordanám, csak már kicsit szűk. Erre az lett, hogy egyik napról a másikra kidobták őket... Erről beszélni még nem nagyon akartam, mert kicsit cikinek tartom :$ Nem is kérdezősködtem, hogy mégis miért kerültek kidobásra, de most már szeretném tudatni valahogy otthon, hogy ilyet szeretnék hordani.
17/F
Fecske sokkal egészségesebb, az urológusom is ezt javasolta. De nagyon sokat lehet vitázni fecske vs boxer kérdésben.
20/F
mondjuk nem értem, hogy milyen alapon dobálja ki anyád a ronygaidat.
17 éves fiú vagy nem 8
mondd meg neki, hogy1. ne dobálja ki a gönceidet, majd te megtezsed
2. mostantól nem hordasz boxert, ha legközelebb vesz, ezt vegye figyelembe, illetve te magad is vehetsz magadnak alsót
Végülis megbeszélni biztosan meg tudnám, csak mondom, kicsit cikinek tartom (kicsit szégyenlősebb vagyok xD), pedig anyum egyáltalán nem vaskalapos, ilyen téren sem.
A kidobásról meg annyit, hogy valóban szűkek voltak kicsit, meg hát persze úgy volt, hogy nem hordok ilyet... Ezzel semmi gond, most éppen azon van a hangsúly, hogy próbálok "erőt gyűjteni" ahhoz, hogy elő tudjak ezzel rukkolni. Azt hiszem, ehhez arra lenne szükség, hogy egy ruhaboltba keveredjünk. XD
Na, majd akkor talán valamikor megoldódik a helyzet! :P
Köszönöm a válaszokat!
Hali!
"Na, majd akkor talán valamikor megoldódik a helyzet! :P"
_ Nem fog. Így nem.
Elmondom neked, régen volt már, de megesett, anyám kimosta a szennyest, és közben feltűnt neki, hogy volt köztük egy feslettebb száras alsó, aminek a zacsitartó része már kezdett elszakadni. Én viszont szerettem azt az alsót, mert a kedvencem volt, kényelmes volt, ráadásul élményem is fűződik hozzá. Mutterom viszont eltüntette. Tűvé tettem érte akkor a szobámat, de csak nem találtam. Megkérdeztem anyámat, mert a dolog zavart. Először azt állította, hogy kidobta, el is mondta, hogy miért, amitől elkapott a méreg, és nem vagyok rá büszke, de felemeltem a hangomat és kiabáltam vele. Utána már finomított és azt mondta, hogy még megvan, de már előkészítette a kidobásra. (Épp jókor vettem észre, és kérdeztem meg tőle.) Nem értette mit izgatom magam annyira ezen!? (Hát persze... ősök, ugye? Akik elől rejtegetjük titkainkat, amelyeket előttük szégyellenénk felvállalni...) Ekkor mondtam el belőle neki, hogy NEM BESZÉLTE MEG VELEM, MIELŐTT CSELEKSZIK!
Hasonló dolgot még párszor eljátszott, én meg akkor már normálisabban elmondtam neki, megkértem arra, hogy...:
"...HA EZENTÚL A DOLGAIMHOZ KÍVÁN NYÚLNI, BÁTRAN KÉRDEZZE MEG ELŐTTE, VAGY KÉRJE EL TŐLEM, VAGY LEGALÁBB UTÓLAG TÁJÉKOZTASSON, HA HALASZT6ATLANUL KELLETT NEKI VMI, mert normálisan is meg tudjuk beszélni úgy glom, ha vki vmit akar kezdeni vmivel, ami nem az övé!"
Mindezt normális emberi hangnemben is képes voltam kivitelezni, pedig mást is elvitt már tőlem akkoriban, olyan dolgokat, amelyről ő "AZT HITTE HOGY...", közben én meg teljesen másra használtam, és okkal nem akartam elmondani neki, hogy valójában azt az eszközt mire használtam, mert semmi köze nem volt hozzá! Kerestem vmit, ami nem volt ott, ahová legutoljára hagytam. Tudtam, hogy ő nyúl6ott hozzá, de nem tudtam, hogy hozzam fel neki a dolgot, márpedig nekem kellett az a dolog. Ha az a tárgy vagy eszköz olyan volt, amelynek szerepét titkolni kívántam előtte, úgy kitaláltam neki vmi teljesen más, ámde reálisnak tűnő funkciót, majd rákérdeztem nála, hogy nem látta-e véletlenül, ő meg persze nem tudta miről beszélek. Akkor elmentem otthonról, de azután "vhogy visszakerült" az a tárgy az eredeti helyére, ahol hagytam. Hát nem furcsa? :-D
Egyvmit ott és akkor megtanultam: "NÉMA GYEREKNEK ANYJA SEM ÉRTI A SZAVÁT!"
Mutter régen nagyon ráállt az ilyen ócska gatyákra, én meg mondtam neki, hogy olyat nekem ne vegyen, mert nem fogom felvenni. Én ezentúl ilyet szeretnék viselni, de ebből is csak ilyen meg olyan típust. Ha meg valamit nem ért, vagy nem tud, de ő így vagy úgy gondolja, akkor ELŐBB GYŐZŐDJÖN MEG RÓLA, MIELŐTT CSELEKSZIK! KÉRDEZZE MEG! Én pedig normálisan válaszolok neki. Vagy szerinted nem ez az Élet rendje, kedves Kérdező?
"Erről beszélni még **NEM** nagyon **AKARTAM**, mert kicsit cikinek tartom"
_ MIT KELL ITT SZÉGYELLÖSKÖDNI? Miféle ócska **kifogás** má ez, hogy "ciki"? >:-o
Az nem mentség, hogy picit szűkek vtak, ha te jól érezted magad bennük!
!!! Szedd össze magad, és BESZÉLJ VELE!!!
Tixtára úgy viselkedsz mint egy fitymaszűkületes, aki teljesen meg van ijedve, be van xarva attól, hogy szűkülete van, pedig attól még uolyan ember ő, mintha nem lenne, csak ott vannak az ostobA FÉLELMEI, "GÁZ"+"CIKI"-nek vélt kifogásai, amelyek HÁTRÁLTATJÁK őt A MEGOLDÁSBAN! Nekik azt szoktam mondani...
_ Adott az idő, amit leélsz az életedből. Azt hogy te most hogyan éled le, BOLDOGAN, NYUGALOMBAN/BOLDOGTALANUL vagy MÉRGELŐDVE, IDEGESKEDVE az KIZÁRÓLAG .R.A.J.T.A.D. .M.Ú.L.I.K.!.!.!. :-o
Kicsit hosszú lett, de a gátlásos emberek másként nem értik meg, mi itt a baj!? :-T
Üdv: EE
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!