Akit gyermek korában metéltek körül, felnőtt korára nem bánja hogy nincs fitymája?

Szerintem ez attól is függ, hogy mikor történik a műtét és elmagyarázták-e normálisan a szülők. pl.

- kisbabakorban : zsidó kisfiúk eleve úgy nőnek fel, sosem fog nekik hiányozni és része a csoporthoz tartozáshoz mivel a rokonság jelen volt, amit más kisbabák briszén is átélnek, amikor úgymond az új nemzedék a csoport része lesz

- kisfiúként : ha pl. anya vagy apa mosdatta és nem ment hátra, de utána fájt vagy kenegették kenőccsel, majd ha azután se gyógyult, akkor altatásban lekapták

- kisiskolásként : ha a szülők elmagyarázzák, hogy miért kellett a műtét és már nincs más megoldás

- kamaszként : ha már elkezdett volna maszturbálni a nemi érés miatt, de a fitymaszűkület miatt ez ellehetetlenült

Szóval minél idősebb annál több emléke lesz, hogy milyen volt előtte vagy utána. Ám azt kell kihangsúlyozni, hogy egy jobb állapot elérése miatt történt ez a beavatkozás.

Az apa és a környezet körülmetéltségi státusza is kialakít egy férfimodell testképet. Pl. ha a többi fiúgyereknek nincs fitymája (pl. Amerikában cserediákként), akkor ő is azonosulni akar velük. Néhány apa együtt fürdik a fiával és simán megbeszélik, hogy miért tér el a nemi szervük.

Függ a társadalmi közegtől is. Pl. török családokban iskoláskorban végzik, ha nem végezték el már a kórházban, ami nagy ünnepség és társadalmi státuszszimbólum is. Pl. a dél-koreai legények tinédzser kor végéig várnak vele, mert ez után lépnek férfistátuszba. Nyilván előtte is volt fitymájuk, de a kulturális és vallási nyomás miatt megszokják az új helyzetet.

A legextrémebb pedig, amikor már félig-meddig akaratuk ellenére felnőtt korban kerül sor rá pl. a hadseregben vagy bizonyos munkakörökben. Ám még azok az illetők is utólag belátják, hogy nem ok nélkül követelték meg.