Hogy törjek ki egy beképzelt betegségből?

Tonkre teszi az eletem! Nem birom. 4 eve tart ez az egesz. Szajszag.. Bekepzelem magamnak a szajszagot, de annyira hogy valosagga valik. 4 eve minden napom arrol szol, hogy egy oraban 7x minimum a kezemre lehelek, hogy lassam budos-e a leheletem. Ha valaki talalkozora hiv, nem azon gondolkodom hogy vajon milyen lesz vele, hanem nyomban azon kezdem torni a fejem hogy olyan kavezoba menjunk ahol tavol vannak egymastol a szekek, hogy ne erezze a leheletem mikor beszelgetunk, meghogy milyen ragot vegyek... Ez normalis? Nekem abbol all egy napom, hogy ezeket gondolkodom. Barataim nincsenek egyaltalan, olyan is volt hogy egyaltalan meg sem szolaltam hogyha kimentunk egy haveri tarsasaggal. De igaz barataim nincsenek... Ha bemegyek egy gyogyszertarba vagy uzletbe, elotte azon godnolkodom hogy vajon a nagy sorban ki fog elajulni a leheletemtol ha kikerem amit basarolni szeretnek. Es az a vicces hogy addig nyomasztottam magam ezekkel hogy valoszinuleg tenyleg rossz a leheletem. Viszont amikor eldontom hogy ma nem foglalkozom ezzel, es minden rendben velem, akkor mintha eltunne ez az egesz problema. De nagyon nehez ezt mert nagy akarat kell hozza. Mit tanacsoltok? Hogy szabaduljak meg ettol a problematol? Megkeseriti az eletem...:( Ez nelkul az eletem egyszeruen tokeletes lenne. Imadnek uj embereket megismerni, tarsalogni, de ez a dolog tonkretesz. (Mar rengeteg orvosnal voltam es azt mondtak rendben van mindenem, szoval ezt ne irjatok. Fogat is rendszeresen mosok)

Itt szerintem a gondolkodasommal van baj vagy nem tudom. Hogy masszak ki ebbol?