Aki ájult már el milyen tapasztalatai vannak?

Hidd el, hogy nem fogod tudni megjátszani.

Sikerülni fog az érettségi.

Inkább arra készülj.

Meleg októberi napon utaztam a villamoson, ráadásul majdnem az egész vonalon végig kellett menni, ami majdnem egy órás út. Kiszabadult a nyugdíjasklub, ülőhely nem volt, ellenben volt 30 fok, mert meleg október volt, ennek ellenére anyukám rám adta a vastag mellényt, mert ősz van, és ősszel már be kell öltözni, ugye.

Pár megálló után éreztem, hogy nem lesz ez így jó, levegő nem volt, úgyhogy szóltam anyukának, hogy a következő leszállónál szálljunk le, mert rosszul leszek. De még sokat kellett gurulni odáig, úgyhogy mire a megállóba értünk, én már megszédültem és kivert a hideg veríték. Kinyílt végre az ajtó, és abban a pillanatban elsötétült a világ, az első lépcsőfokot még próbáltam megkeresni tapogatva, de akkor képszakadás. Következő már csak az volt, hogy félig a földön fekszek, az anyukám tartott, a villamos még benn állt, és sugdolóztak az emberek, hogy biztos epilepsziás vagyok. Kihívták a mentőt, de ők csak megállapították, hogy sima mezei ájulás, hazavittek úgy, hogy út közben mondtam, hogy nagyon szomjas vagyok, de még egy korty vizet se kaptam. Utána az aggódó anyukám elküldött mindenféle vizsgálatra, de semmit nem állapítottak meg, csak hogy a keskeny mellkasom miatt csepp alakú a szívem, és hajlamosabb vagyok az ájulásra. Ahhoz képest ez egyszer ájultam el, előtte, utána nem volt ilyen bajom.

Én kiskoromban (4-5-6 évesen) sokszor elájultam, ha sokáig sírtam. Persze nem emlékszem rá, csak anyukám mesélte, hogy amikor elájultam, mindig nagyon megijedtek, és ott tartott mindig a kezében. Nekem ezek teljesen kiestek.

Viszont most a hétvégén majdnem megint elájultam. Az előző hetem nagyon pörgős volt, minden nap mentem valahova, reggel 7-től este 8-ig mindig úton voltam. Aztán most vasárnap a családom elrángatott valahova, pedig az az egy nap lett volna, amikor kipihenhetem magam. Ott már alig vonszoltam magam, mert borzasztóan fáradt voltam. Aztán hirtelen megerőltettem magam, és utána vagy 20 percig alig kaptam levegőt, melegben volt, izzadtam, szédültem, mindent homályosan láttam. Alig tudtam megállni a lábamon, már a földön feküdtem, hogy ne essek el (nem volt semmi, ahova leülhettem volna). Borzasztóan szomjas voltam, de egy korty sem ment le a torkomon. 3-4 perce lehunytam a szemem, aztán picit jobb lett.

Azt hittem elájulok...