Béltükrözés ALTATÁSBAN! Leginkább olyanok véleményét kérem ki, akik ALTATÁSBAN végeztették a vizsgálatot?

Én is nagyon keveset tudok inni, nekem is elég szenvedés volt, de őszintén szólva rosszabbra számítottam az előkészítést tekintve. Semmi extra. Jó, persze szar, hogy a végén már fáj az ember ánusza a sok törölgetéstől, de ennyi.

Maga a beavatkozás meg: beszéltem az anesztessel pár szót, beszúrtak egy branült, beadták az altatót, a következő emlék meg hogy felébredtem a szobában. Nem volt se hányingerem se semmi, mintha nem történt volna semmi, olyan volt.

Először altatásban csinálták még húszon évesen, kellett velem lenni egy kisérőnek (a párom) hogy összeszedjen vizsgálat után és hazamenjünk. Annyiban más hogy tényleg nem lehet érezni a vizsgálatot de ébredéskor ugyanúgy borzasztó mert pukizni kell. Ugyanis annyira tele maradtam levegővel hogy nem tudtam kiegyenesedve lábra állni és szégyeltem úgy útnak indulni behajolva. :-D

Azóta kontrollra már nem kérek semmit csak minél hamarabb túl legyek rajta és ne kelljen segíteni, mehessek gyorsan a dolgomra. Ráadásul végignézhető a monitoron a dokival és beszélgethet velem hogy éppen mit néz vagy hogy forduljak. Még viccelődni is szoktak velem ami azért megnyugtató. Nem mondom hogy nem fáj, mert amikor éppen a felénél tart akkor azért szúr a szélgörcs amivel tágítja belül a vastagbelet. Szóval melyik a jobb, kinek mi, de ne ijedj meg egyáltalán nem másabb annyiból mint egy ultrahang csak ezt endoszkópos és az az otthoni hashajtózgatás sokkal inkább fárasztó mint az az öt-tíz perces vizsgálat.