Akiknek a teste nagyon anyajegyes vagy esetleg elég szeplős, egyéb bőrhiba is szóba jöhet nem érezték magukat kellemetlenül, ha iskolába tesin át kellett öltözni?

Nekem sok anyajegyem volt és úgy érzem,hogy emiatt tönkre is tették a szüleim az életem(alapból nem sok mindent törődtek velem,és alapból elég előnytelen külsőm is volt ezen kívül is,plusz nagyon csórók voltunk,azért a cigire mindig volt nekik:-()

Egész életembe szörnyen éreztem magam,nem mertem úszodába menni,vagy emberek közé ha olyan élethelyzetről volt szó,ahol mások úszóruhába láthatnak.Ha nagy ritkán el is mentem és nem ért miatta gúnyolódás,akkor is csak a szomorúság jutott nekem,hiszem egész életemben azt láttam a többség normálisan néz ki én meg minden féle téren kilógok a sorból.

Iskolába,tesin és munkahelyen is kellemetlenül éreztem magam olyan helyzetekbe és ki is kerültem amikor valaki előtt vetkőzni kellett volna alsóneműre.Enélkül is csúfoltak és lenéztek elegem amikor kamasz voltam,hogy furán nézek ki meg csóró vagyok(na ha még meg tudták volna ezt is:-(

Gyerekem is emiatt nem lesz ,nem akarnám,hogy ő is egy egész életen át szégyenkezzen a kinézete miatt,mivel ha én anyajegyes vagyok,az kizárt lenne,hogy a gyerek ne örökölje meg,olyan nincs.Szépen rajta is kijönnének és a legtöbb időt az életünkből oviba,suliba majd munkahelyen töltjük,nem a biztonságot jelentő otthonba:-(

Én utálom,olyan akarnék lenni mint mások,ezerszer szebb egy szép,hibátlan bőr,mint amin minden féle mocsing van.

Bárkin bármit elfogadok,de én nem akarok ilyen lenni.Normális akarok lenni,nem mindig csak kilógni rossz értelembe a sorból.

Köszi a választ amúgy.

Én nem tudom elfogadni,hogy ilyen lettem,bárcsak sose születtem volna meg,folyton szégyenkezni látni,másoknak milyen jó,normálisan néznek ki,normális család várja haza őket normális otthonban.

Tudod vannak rosszabbul élő emberek,de én minden osztályomba a legcsóróbb voltam és senki sem a legszegényebbekhez méri magát legyünk őszinték

6/8 19.53

Nem az anyajegy a legnagyobb gondom és én nem 1-2 évig éltem rosszul,hanem évtizedekig és egyfolytában,nem megszakításokkal egy elég leépült házban(korábban szép lakásban éltünk,jó iskolai környezetben,csak szüleim félrevezette a rokonuk és rávették a lakás eladására és a szép otthonból,jó környezetből ide rángattak a szüleim)

És se igazán szeretettet,se jó szót nem kaptam még a nagyszüleimtől se,csak a hibáimra hívták fel a figyelmem ők is,mindig a sor legvégén álltam.

És igazad van a múlton nem tudok változtatni!

Csak az a baj,hogy aki nem lehetett se gyerek,se fiatal igazán annak elfogadni hogy semmi jó nem jár az életben neki nehéz,mert 90%-ban senkinek nem mesélhet róla,ne hogy lenézzék és csak ilyen oldalakon van lehetősége leírni mit érez.

A legnagyobb baj,az hogy kb bölcsis korom óta iszik anyám,hiába vagyok felnőtt nő(ő úgy intézte a dolgait,hogy nem megy el dolgozni és feketén dolgozott sokáig,tehát nem lesz nyugdíja sem nagyon)én meg hiába megyek havi 3 szombatra dolgozni,hogy legyen plusz pénzem,mindent haza kellett folyton adnom,így félre se tudtam tenni.Egy fizetésből meg még albérletet sem lehet fizetni.Ha meg hiába dolgozol,nincs pénzed,nem marad semmire se, akkor semmihez sem lesz kedved,tetszik vagy nem mindenhez pénz kell.

Tehát 22-es csapdájában vagyok.Dolgozok,hogy valami legyen velem,szombatozok,viszont ha nem adok haza mindent akkor a szüleim nem fogják tudni a házunkat fent tartani(meg az összes felújításhoz hogy rendbe tegyünk hozzáadtam),de így meg nekem nem marad semmi,hogy esetleg félre tudjak tenni,hogy velem is legyen valami majd.

Tehát nálunk sok gond volt/van.(külsőm is,a folytonos lemondás,hogy gyerekként sem érdemeltem meg,hogy nekem is átlagos életem legyen,vagy azt érezem,hogy szeret valaki(csak a cikizés,bántás,hibáim kihangsúlyozása még a rokontoktól is,hiába csináltam valamit jól,hiába segítettem folyton,az természetes mindenkinek),titkolni folyton már igen fiatal korban,hogy milyen gondok vannak anyámmal(rejtett alkolizmus).Mindenki előtt titkolom a gondjaim.

És mindenki csak okoskodik a munkahelyen is,hogy jó nekem,nincs gyerek,arra költöm a pénzem amire akarom.

Hát jó is lenne,bár ha nem lennének ilyen gondjaim akkor is úgy gondolnám,hogy igen is hozzá kell járulni a kiadásokhoz,ez alap