A vékony emberek döntő többsége vajon komolyan odafigyel a táplálkozására, jellemzően visszafogja magát, vagy a nagy részüknek éppenséggel nincs erre különösebben szüksége?

Viszonylag normális értékek után úgy 15 éves koromban elég jól meghíztam, voltam vagy 70 kg a 172 centimhez, ez valami hormonális lehetett, vagy szimplán csak az, hogy abbahagytam a sportolást, de pár hónapig tartott csak. Általában 58-60 kg között voltam. Szoptatási időszakban megint 70 körül - de nem úgy, hogy "rajtam maradt", mert szülés előtt 74 voltam, és 10 nap múlva 55-tel (!) jöttem ki, ez idő alatt kb. semmit nem bírtam enni, valószínűleg ezért fogytam ennyit.

Aztán megint beállt a rend, éveken át 60-62 között mozogtam, majd 62-64 között; és úgy, hogy soha nem foglalkoztam azzal, mennyit és mit eszem, édességfüggő is voltam (minden nap csoki vagy süti stb.), plusz cukros üdítők, péksütik stb.

Ez nálunk ilyen családi vonás lehet, legalábbis a család egy része ugyanilyen "szerencsés", nem látszik rajtunk, hogy mennyit össze tudunk kajálni.

Mondjuk, az utóbbi években csak nagyon kis mennyiségeket eszem egyszerre, naponta 5-6 alkalommal, mert nem bírok még egy normál adag kaját sem elfogyasztani, pl. levest és főételt is (vagyis bírnék, csak akkor fáj a hasam tőle). De régebben simán bevágtam mondjuk 3-4 tányér levest, vagy egy rendes ételsort (leves, főétel, desszert), nem volt gond, és két-három óra múlva már megint bírtam enni...

Még hozzáteszem, hogy erős a csontozatom, így mindig kevesebb kilósnak nézek ki, mint amennyi valójában vagyok.

Ismeretségi körben is csak egyetlen emberről tudom, hogy kemény fogyókúrával adott le vagy 20 kilót, és nagyon odafigyel azóta is, hogy mit és mennyit eszik. A többi vékony ember nem, legalábbis nem tudok róla, max. olyanokról, akik azért nem esznek sokat, mert nem is éhesek, ill. az egyikük meg olyan finnyás, hogy hiába éhes, inkább éhezik akár órákig, de nem eszik meg bármit, csak azt a pár kaját, amit szeret.

Szóval szerintem a többség a 2. csoportba tartozik.

Én a mozgásra figyelek oda, nagyon sokat megyek a városban, mozgok sokat. Persze nem eszem sokat, de azért teljes adag főételt szoktam ebédelni, reggelire és vacsorára sem eszem sokat, és nincs egy nap kétszer meleg kaja. De visszafogni nem szoktam magam ilyen szempontból, inkább a mozgás.

Akik a környezetemben nem átlagos vagy vékony testalkatúak, azok az esetek elsöprő részében nem mozognak szinte semmit (autózás, tömegközlekedés).

Nincs erre mit odafigyelni. Akkor kell enni, ha éhes vagy és csak addig, amíg jól nem laksz. Az ilyen, de hiszen még van a tányéron hozzáállást meg hanyagolni kell.

A döntő többség elképesztően sokat zabál, és erről gőzük sincs.