Akinek 0-24-es gondozásra, felügyeletre szoruló testvére van, az hogyan oldotta meg a szülei halála/gondozásra képtelenné válását követően a testvére felügyeletét?

Sajnos nincs sok lehetőség. :(

De azért remélhetőleg még csak sokára jön el az idő, amikor döntened kell, hogyan tovább. Amíg legalább az egyik szülőtök gondozza, addig erődhöz, energiádhoz, idődhöz mérten segíts neki(k), egyrészt ez nekik is jó, másrészt te pedig jobban látod, hogy ténylegesen mit kell csinálni, és mennyi időt vesz igénybe, ill. hogy mikor és mennyi időre lehet felügyelet nélkül hagyni (pl. ha van rendszeres alvási idő) - gondolom, attól is függ, hogy mi a konkrét probléma.

Szóval ha már a szüleid nem tudják őt gondozni, akkor a lehetőségek:

- Maradsz a munkahelyeden, és a munkaidőd alatt megbízott személy felügyel a tesódra - ez nem kevés pénz, de majd meglátod, hogy találsz-e megbízható embert reális áron.

- Megpróbálsz távmunkában dolgozni, legalább részben.

- Keresel egy speciális intézményt, ahol el tudják helyezni.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy/leszel, mert tudom, hogy nem könnyű dönteni.

Egyrészt tényleg nem kell okvetlenül feláldoznod az életed egy részét (szerencsés esetben csak pár évet). Viszont az ilyen speciális intézmények jó részében katasztrofális állapotok vannak sajnos. (Mint ahogy a speciális otthonokban és egyéb intézményekben is, ill. akár egy sima kórházban vagy szocotthonban is.) Szóval nagyon alaposan körül kell nézni, hogy hova kerül(ne), milyen az ellátás, hogyan bánnak a dolgozók a lakókkal, higiéniai viszonyok stb.

Ha hallottál tavaly a gödi Topház botrányáról, akkor sejtheted kb., hogy mire gondolok. Persze azért nem annyira súlyos a helyzet mindenhol, de jártam már más speciális intézményekben, az egyik még hagyján, de a másik elég borzasztó volt, mind higiéniai viszonyok szempontjából, mind a dolgozók egy részének agresszív, lélektelen mentalitása, bánásmódja.

Egyébként a gödiről pár ott dolgozó próbálta tagadni, hogy igazak lennének a vizsgálat során nyilvánosságra hozottak, meg sokan az olvasók/nézők közül sem akarták elhinni. Pedig ez egy komoly szervezet vizsgálata volt, fotókkal dokumentálva.

És szerintem sajnos tényleg igazak. Beszéltem ugyanis olyanokkal, akik régebben dolgoztak ott, és meséltek nagyon csúnya dolgokat; ill. láttam olyan gyerekeket, akik ott élnek (már ha azt életnek lehet nevezni egyáltalán), csontsoványak, gondozatlanok (pl. lyukas cipő, méreten aluli/felüli ruhák stb.), nem foglalkoznak velük semmit se kb., és valószínűleg verik is őket. :(

Tehát a legszélesebb körben érdeklődni kell (akár neten, különböző fórumokon, csoportokban), hogy melyik intézményben megfelelő az ellátás.

Mgmondtam anyáméknak, hogy ŐK vállalták anno a beteg öcsémet (pedig kiderült, már elég korán, hogy genetikailag nem lesz egészséges - nem Down.), oldják meg ŐK az életét, ha meghalnak.

A munkám miatt 3000 km-re élek otthonról, abszolút nem érdekel, mit intéznek, majd beadják otthonba, vagy valami.

Egész gyerekkoromban szartak a fejemre, nem is érdekelte őket, mi van velem, önerőből kellett megoldanom mindent, mert az összes figyelem és pénz a súlyosan beteg testvéremre ment.

Persze nem az öcsi tehet róla, de ugyanúgy nem is én, és nem az én feladatom gondoskodni róla, mert nem én vállaltam be, hogy beteg gyereket hozok a világra.

#3