Támogatnátok-e egy olyan törvényt, ami lehetővé tenné, hogy a még meg sem született gyerekeknél kérni lehessen, hogy génsebészettel kijavítsanak néhány hibát, ami az emberi fajra vonatkozik?

Az ember DNS-ében ott van az a gén, amivel fagyálló anyagot (glicerint) tud termelni, mint pl. a téli álmot alvó állatok, vagy a béka, amelyik akár jéggé is fagyhat, semmi baja nem lesz tőle.

Ez a gén az emberben már hiába van ott, mert nem aktiválódik soha.

Ezért írtam azt, hogy csak olyan esetekben végeznék el ezt, amikor NINCSEN plusz kockázat. A mesterséges megtermékenyítés kockázata nem növekszik azzal, ha még közben génsebészetet is alkalmaznak.

És ezért írtam, hogy CSAK azokról a változtatásokról lehet itt szó, amelyek önmagukban NEM kockázatosak. Nem hiszem, hogy ha pl. az ember elkezdené termelni a C vitamint, amit az őse tudott termelni, és amúgy szüksége is van rá, az bármiféle kockázatot jelentene.

De természetesen előtte ezt meg lehetne vizsgálni: pl. olyan majmokon, amelyek szintén nem tudnak C vitamint termelni.

#8: értem, amit írsz, és sok mindennel egyet is értek belőle. Azért pár gondolat:

- súlyos betegségeket már gyógyítanak így, és ráadásul az sokkal nehezebb. Egy gyereknél pl. a teljes csontvelőt kellett lecserélni ehhez, ami igencsak kockázatos műtét.

- ez biztos, hogy hiba, az emberi fajnál is. Gondolj csak az űrhajósokra (mármint akik nem 5 percet vannak az űrben), sarkkutatókra, vagy csak a nemzetközi teherszállító hajósokra. Jelenleg nagyon drágán kell biztosítani nekik a napi friss zöldséget, gyümölcsöt.

Biztos, hogy átlagban hosszabb élete lesz annak, vagy messzebbre jut, akinek ez nem probléma.

- valóban a komolyabb problémákkal többet kell foglalkozni. De ha ENNYIRE egyszerű, akkor se oldjuk meg?

Ilyen alapon sose gyártsunk könyvjelzőt vagy ajtókitámasztót? Merthogy ennél sokkal lényegesebb problémák is vannak?

#7: nem a viccrovatban vagyunk. Gondolom, nem a véreddel akarod megtölteni az ablakmosót. Amúgy a glicerin inkább a sejtekben van, ott fontosabb. A vérerek rugalmasak, azok jobban bírják a jeget, a sejteket viszont kiszúrják a kristályok. A glicerinnel amorf jég keletkezik, nincsenek benne éles, hegyes kristályok.

#5: hogy hová vezetne ez?

Nyilván nagy lépést tennénk előre egy úton, amelyen már régen elindultunk: a fejlődés útján. Ez sok jót és sok kockázatot is jelentene - mindjárt többet is írok róla.