Lehet, hogy Aspergeres vagyok?
Olvasgattam a neten Aspergeres leírásokat, és némileg találónak érzem őket, különösen úgy, hogy alapból viszonylag szimpatikusnak tartom az Aspergeresek és a különösebb látásmóddal rendelkező emberek társaságát, ezekről pedig olvastam, hogy szoktak egymáshoz vonzódni többnyire, ilyente is furi, én is furi, barátom! módon.
Ami miatt gondolnám, hogy az lehetek, az az, hogy pl nem szeretem nagyon a tömegeket, és nagyin nehezen viselem a nagy társaságokat, igaz meg is tudom erőltetni magamat, hogy ott legyek és ne tnjön fel semmi, de a sok hangtól meg fénytől és ingertől nagyon ideges leszek, és mérges, és hihetetlen módon kimerít mentálisan.
Óvodás koromtól kezdve pedig konzekvensen nem jártam be az oviba, iskolába, vagy megszüktem onnan haza, vagy más helyre.
Szociális téren pedig akárhányszor bátorítottak arra, hogy nyugodtan beszélgessek, ne legyek visszahúzódó, akkor mindig azt kaptam a nyitottságra válaszként, hogy nagyon fura vagyok, nem értik, hogy miket mondok, meg mit miért csinálok úgy, ahogy. Valamint olyan dolgokat is mondok, amiket mások sértőnek találnak, holott nekem az egyáltalán nem sértő, és szívesen beszélgetnék róla.
Hosszú távú baráti kapcsolatom is csak nagyon ritkán van, mert nem igazán tudom, hogy mit kellene kezdeni úgy emberekkel. Nagyjból tudom, hogy nyitottnak kell lenni a hobbijuk iránt, kérdezgetni őket, tájékozódni, érdeklődni a magánéletükről, sajnálkozni általánosan szomorúnak tartott eseményekkel kapcsolatban, felháborodni ott, ahol általában fel szoktak, (kivéve, ha az valami erkölcsi alapértékkel ütközik, mert akkor az embernek kötelessége felhívni erre a másik figyelmét.)
Olyanjaim is vannak, hogy ha magamra vagyok hagyva, akkor nem takarítok sokáig, enni nem eszek rendesen, vagy csak össze vissza, nem tudok pontos lenni, meg rendszerezett se, csak nagyobb erőbefektetés árán.
válasza: válasza:Hallod, mintha csak magamat olvasnám. Én 21 éves lány vagyok és Aspi.
Én, ha beszélek, sose tartom a szemkontaktust, annyira zavaró. Sokszor nem tudom, milyen helyzetekben mi helyénvaló és mi nem. Pl. a tanárodnak nyilván nem mondod érettségin, hogy "mindjárt rátérek arra is, csak hadd mondjam már végig!" Én mondtam. Furának tartott mindig mindenki, pedig én tudni véltem, hogy egyedül én vagyok normális. Mai napig nem "merek" köszönni egyes embereknek (annyira nem szeretem, ha rám figyelnek), nem merek telefonon időpontot kérni, vagy akár csak felhívni egy idegent. Ha emberek előtt kell elmennem, meg vagyok győződve, hogy valahogyan nevetség tárgyává válok, ezért inkább átmegyek az utca másik oldalára. Valahogy mindig kiprovokálom tudattalanul is, hogy nevessenek rajtam, idiótának, gyerekesnek, bolondnak tartsanak.
6 éves korom óta érdekelnek olyan dolgok, amik más gyerekeket nem. Vannak ezek között olyanok is, amik annyira érdekelnek, hogy mániákká nőtték ki magukat. Pl. Autórendszámok aktuális kezdőbetűjének számon tartása, a legrégebbi látott rendszám feljegyzése, autómárkák, betegségek/tünetegyüttesek képről való felismerése, a világ összes országának fővárosának megtanulása (még folyamatban, de már csak kevés kell), amerikai államok es afrikai országok ABC sorrendbeni megtanulása, légikatasztrófák dátumai, áldozatai számának megtanulása, a repülőgép típusa, stb. Jogszabályok, jogi terminusok, bűntettek és vétségek nevei és azok minősített esetei, maximálisan és minimálisan kiszabható ítélet hossza. Orvosi latin kifejezések, csontok, izmok, testrészek, de legfőképpen betegségek latin nevei. És az összes létező rendellenességről, betegségről mindent tudni (tünetek, lefolyás, előforulás stb.)! Talán ennyi, amikért még mindig odavagyok, aztán csodálkoznak, hogy hobbim nincs. Hát persze, hiszen éjjel-nappal ezekről olvasok. Elalvás előtt egy belgyógyászati orvosi tankönyvet szoktam olvasni.
Amúgy engem már ovisként autistának bélyegeztek, mert nem beszéltem senkihez egész nap.
Csecsemőkoromban meg utáltam, ha ringattak, egyedül tudtam csak elaludni. Kiskoromtól fogva utálom ha dicsérnek, puszilgatnak, megsimogatnak stb. Valahogy szégyelltem/szégyellem minden tettemet/mozdulatomat.
Az élet nem könnyű Aspergeresként, de én el se tudnám képzelni magam enélkül. Ha szeretnél beszélgetni esetleg, akkor írj nyugodtan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!