Idegesítenek ezek a hangok, de nagyon. Valakivel van még ez így? Miért van ez?

A csámcsogásról és a szürcsögésről van szó.

Kezdjük azzal, hogy mi nem egy asztalnál eszünk. Tehát mindenki akkor eszik, mikor megéhezik és ezt behozza a nappaliba.

Anyám nem csámcsog, viszont azt is hallom, ha csukott szájjal eszik. Nála az ivás katasztrófa. Ha egyszerre lehúzná az innivalót azt még kibírnám, viszont általában leül és akár 10 percig is iszik egy 5 deci vizet. Nem valami finom dolgot. Megérteném, hogy jajj de ízes, élvezzük ki az ízét és kortyonként igyunk. De nem , ez víz, ezen nincs mit élvezni.

Apámnál az evés katasztrófa. Na ő csámcsog. Meg úgy wááá.

Tesóm inni sem enni nem tud normálisan.

Ezek eddig nem érdekeltek engem, mostanában jött ki. Régen is hallottam persze, de nem zavart. Viszont most nem tudok másra figyelni egyszerűen.

Annyira zavaró, ha valaki leül mellém enni vagy inni akkor egyből menekülök a fülhallgatómért vagy a szobámba.

Nagyon zavar, próbálok nem tudomást venni róla, de felidegesít, van amikor már sírhatnékom van.

Az is mérhetetlenül zavart, rosszul esik, amikor teleszájjal telefonálnak. Nem velem, csak hallom, hogy eszik és úgy beszél.

Azóta én is mindig kimegyek enni, ha van bent valaki.

Mitől van ez?

Mit tehetek ellene?

Nem tudok nem oda figyelni.

Veletek volt ilyen?

Elmúlik?

Ha dúdolok, akkor azt hangosabban kell, rámszólnak.

Nincs más lehetőség csak arrébb vonulni?