Egészségügyben dolgozók általában mennyire hálásak a páciensek az elvégzett szolgáltatásért? A betegek inkább megbecsülik vagy semmibe veszik a munkátokat?

Hogy jön az első válasz a kérdéshez? Eüs vagy te egyáltalàn, vagy csak random beírtál vmit?

Kérdező: erre egyszerű a válasz. Aki meg akar gyógyulni és ezért hajlandó áldozatokat hozni, az hálás. Aki szívesen meggyógyulna, de ő maga ezért nem sokat akar tenni, maximum bekapni néhány tablettát, az örül, ha meggyógyul, de felháborodik, ha nem. Szóval ember függő. Sajnos az a tapasztalat, hogy amit csak lehet, az emberek ráfogják tőlük független tényezőkre. Ugye a "genetika".

Én fogorvos vagyok. Mindennap van olyan páciensem, aki úgy kezdi, hogy már az anyukájának is rosszak voltak a fogai. Aztán rákérdezek, mikor volt utoljára fogorvosnál. 17 éve (60 éves beteg), nem volt még (35 éves) stb. Belenézek a szájába, aminél még az albán útszéli pottyantós is különb. Szokott fogat mosni? Nem, mivel úgyis rosszak.... ugye ez a patthelyzet. Ha azt mondom, hogy az édesanyjának nem a genetika miatt hullottak ki a fogai 35 évesen, hanem mert ő sem mosta, akkor megsértem. Ha elmagyarázom neki, hogy igenis milyen sokat tehet egy jó szájhigiéniával, az 10-ből 9-szer nem jut be. Egyszerűen azért, mert aki leélt úgy 40 évet, hogy sosen volt benne a rutinjában, az már nem fogja elkezdeni.

Ez sajnos a hétköznapi tapasztalat. Kivételek mindig vannak, de sajnos nem ez a többség. A kivételek viszont nagyon hálásak tudnak lenni. És nem, ez számomra nem azt jelenti, hogy dugdossa a 10ezreket a zsebembe. Hanem hogy eljön minden félévben a szűrésre, hogy látom mennyit fejlődött a szájhigiéniája, hogy nem kell egyet sem kifúrnom, vagy kihúznom. Hiszen az a leghálásabb, aki mindig úgy távozik: nagyon szépek, csak így tovább és ott a szemében a csillogás és megköszöni a munkámat. Miközben ő az, aki a legtöbbet dolgozott érte.