Hogyan lesz valaki anorexiás?

A rokonok etetik őket..persze vannak olyan esetek ahol nem figyelnek a rokonok egyáltalán egymásra...

Én mondjuk nem tipikus anorexiás voltam, hanem inkább kénszeresen ettem, emellett kényszerbeteg voltam amihez később erős anorexia társult...OK: komoly családi problémák, önértékelési zavar ((szexuális problémák))...de mindenkinél más ok is lehet.. Most 18 vagyok..én 14-15 voltam amikor nagyon beteg voltam..de 16 éves korom második felére teljesen kigyógyultam...JA ÉS FIÚ VAGYOK

Én voltam anorexiás 16-17 évesen.

Anorexia mögött legtöbb esetben csalódás áll, bántják az embert a súlya miatt, hajtja a megfelelési kényszer, személyiségzavar stb.

Az éhséget nagyon nehéz leküzdeni, én alkohollal tettem. Ételre rá sem bírtam nézni, nálunk nem volt szokás a közös étkezés ezért általában megetettem a kutyával, kidobtam.

8 hónapig bírtam úgy, hogy szinte semmit nem ettem csak almát-szénhidrát/tojást-fehérje amik szintén fogyásra segítő ételek. Hetente/két hetente egyszer, egy tenyérnyi adagot. Szedtem vitaminokat. Drasztikus fogyást eredményezett, de rosszullét soha nem volt, mert odafigyeltem arra, hogy sok alvással kipihent legyek, lassan mozogjak, ne emelkedjen a vérnyomásom semmilyen esetben.

Elértem amit akartam, olyan volt a combom, mint másnak a vádlija de ez sem boldogított sokáig, mert elkezdtem visszaszokni az evésre és normális súlyba kerültem. Hát ennyi.

Egy anorexiás nem azért gyötri magát, mert úgy akarja..hanem másképp bánnak vele az emberek, kiközösítik, csúfolják, egyéb.

21/L

Én azt mondom, egy anorexiásnál nem mindig esik meg, hogy a figyelem elmarad. Másodszorra szenvedek vele, első alkalommal 15 éves voltam. Édesanyám nagyon odafigyelt rám és az étkezéseimre; mégis találtam kibúvókat - így hibáa adott 110%-os figyelmet, megoldottam, hogy "csinos" legyek.

Most másodszorra pedig 28 évesen nem a családdal éltem amikor újra kezdődött, szóval ez más tészta. :)