Normális ha azt kívánom, hogy meghaljak? ://

Nagyon elegem van már mindenből. Első sorban a szüleimből. Most is egy kishülyeségért veszett össze anyám. Mindenért engem von felelősségre, még akkor is ha nem vagyok hibás. Ha el próbálom neki, mondani, hogy ez zavar, szájon vág és azt mondja, hogy ő anyám és nem egy szemétláda és ő szabja ki mit szabad és mit nem. A tanulásban nehogy segítsen ha nem értek valamit, mert az az én hibám és én voltam iskolában és nem ő. Ok én értem, de ha nem akar segíteni mikor tényleg kell akkor miért várja el tőlem, hogy kitűnő legyek. Aztán a barátaimat is kritikálja és csúnya dolgokat mond róluk. Nagy részét nem is ismeri csak látásból. Új évkor is itt voltak nálam a barátaim és úgy viselkedett velük mint egy tehén. Kárörvendő és nagyon lenéző. Én értem hogy ő anyám és kell vigyázzon rám,de amit ő csinál az sok.Aztán apám is olyan hülyeségek miatt száll velem vitába hogy csak.Aztán ha nekem van igazam (99%-ban) akkor azt mondja,hogy pofátlan vagyok,és ne feleseljek vissza.

A barátaim megint egy másik téma. Falun lakóm,és tán az itteni barátaim a legkétszínüebbek.Kimegyünk valahova már az a téma ,hogy az amelyik nem jött ki milyen hülye.És én elég gyakran maradok itthon,szóval szerintem rólam is pletykálnak.A városi barárnőimmel alapból nincs baj csak túl kényesek.A fiúk úgy viselkednek velem mint egy szeméttel,s ha reflexből levágok nekik egy pofont akkor már jönnek veszekedni."csúnya vagy" "hülye" "nem kellessz senkinek" a fiúk szájáól 80%-ban ezt hallom,és nem esik jól.Beeakarok illeszkedni közéjük más lányokkal engem meg úgy kezelnek mint valami útcai qrvát. Nagyon elegem van az ilyenből,idegesír, felhúz,sokszor sírok,és már-már a halálomat kívánom.Lehet,hogy csak a tini korszakom miatt,de ha egy felnőtt ember nem gondolkodna ilyeneken 2-3 év ocsmárolás után akkor én nem tudom.Normális ez?

Bocsánat a helyesírásért.